Az utóbbi napok eléggé zsufisak voltak, még írni sem volt időm. Anyával csak egy kicsit bújtunk össze, mert rengeteg dolgunk volt.
Először is kedden háromhetes lettem. Éreztem, hogy az a nap más mint a többi. Anya izgatott volt és amikor láttam, hogy rendesen megfésülködött és elegánsba vágta magát, tudtam, hogy itt most valami történni fog. Apa is korán hazajött a munkából. Engem is szépen felöltöztettek és hármasban bepattantunk az autóba. Persze azt gondoltam,hogy engem fogunk ünnepelni. Én kis naiv! Ami következett, az túltett a legvadabb álmaimon is. Doktor nénihez mentünk! Ő egy lámpával bevilágított a szemembe, megnyomkodta, tapogatta, majd kijelentette: nincs mese, itt szemcseppezni kell! És ellátta Anyát és Apát tanáccsal arra vonatkozóan, hogyan kínozzanak engem, naponta négyszer. Búcsúzáskor még megegyeztek, hogy mikor jöjjünk vissza, de én már döntöttem: oda többé nem megyek!

Szerdán meglátogatott Adél és Raul. Adél tetszik nekem. Miután férfiasan kieresztettem a hangomat ölbe vett, persze rögtön elhallgattam, nehogy azt gondolja, hogy olyan neveletlen vagyok, hogy őt nem hagyom szóhoz jutni. Rault is igyekeztem elszórakoztatni. Az ő feladata volt, hogy a zoknimat, amit folyton lerúgtam, visszahúzza a lábamra. Hogy a feladat nehezebb legyen az öt lábujjamat kilenc felé meresztettem, így aztán mindig valamelyik beleakadt a zokniba felhúzás közben. Ezt a műveletet körülbelül 45ször ismételtük meg, remélem nagyon élvezte.

Ma újabb látogatót várunk: nagytatát Szatmárról. A nagy találkozás örömére még a hajamat is megmosták, az ünneplő ruhát csak az utolsó pillanatban adják rám, mert már túl jól ismernek és tudják, hogy a jobb cuccokat kimondottan szeretem letisztelni (azaz lekakálni vagy lerókázni). Még valami manikűrt is emlegettek, nem tudom mi lehet az, kiváncsian várom. Remélem valami kajáról van szó.

A részletekről beszámolok.

ÁRON

Apa és Anya ma szabad délutánt kaptak. A nagyit rám bízták. Izgalmas és kimerítő program volt ez mindkettőnknek. Én mindent beleadtam, hogy a nagyit mozgásban tartsam. Minden eszközt bevetettem, hogy jól szórakozzon. Először divatbemutatót tartottunk. Ez úgy zajlott, hogy lekakáltam a blúzát, mire ő gyorsan lecserélte egy másikra. Az új blúzt lepisiltem, erre ő egy ruhát vett fel. Na, pár perc múlva már rókáztam is.
Amikor a ruha-show lejárt, aerobik órát tartottunk. Nagyi feladata az volt, hogy fel-alá járkáljon a szobában, enyhe térdrugózásokat végezve, miközben egy közel négykilós súlyt rázogat. Mondanom sem kell, a súly én voltam. Nem volt könnyű diktálni az iramot, mert ha csak egy pillanatra is elhallgattam, pl azért, hogy levegőt vegyek, a nagyi rögtön lassított a tempón. Ez eléggé kifárasztott, így amikor a szüleim hazaértek, a fenti pózban találtak. Volt mit kipihennem. De a nagyi is korán elment szundizni.
Aki formában akar lenni bikiniszezonra, nyugodtan küldjön nekem egy emailt, megbeszéljük a részleteket.

ÁRON

Jim Carrey arról híres, hogy a filmjeiben képes eljátszani egy jelenetet csak a mimikája segítségével. Nekem is hasonló képességeim vannak. Sok hűhó semmiért című rövidfilmem premierjét itt tekintheted meg. Apa volt az operatőr, anya a jelmeztervező.

És, hogy miért vagyok én jobb mint Jim Carrey? Hát azért, mert én alvás közben produkáltam a fenti jelenetet. És még rengeteg mást is, nap mint nap.

Ezt csináljátok utánam!

ÁRON

Így néz focit két férfiember. Apa nagyon boldog volt az este, mert végre talált drukkertársat személyemben. Anya nem nagyon hajlik a focinézésre, úgyhogy én feláldoztam magam és betársultam Apa mellé. A családi tradíciót tiszteletben tartva a kezdés után 3 perccel már mélyen aludtam. Ezt a hagyományt egyik nagytatám indította (kíváncsi vagyok, hogy magára ismer-e) és én követem.






Tehát, 3 perc múlva így nézett ki a helyzet: 
Néha egy-egy góóóóóóóóóól kiabálásnál felriadtam (nem Apa kiabált, hanem a szomszéd a felettünk levő lakásból, de tisztára úgy tűnt, mintha ugyanabban a szobában lett volna), de más érdekes esemény nem történt. Ja, csak annyi, hogy a románok megverték a szlovénokat 2-0-ra. Nem tudom, hogy Apa kinek drukkolt. Én, a vacsorának.








Mindenkinek nyugodalmas pihenést kívánok meccsel vagy anélkül.

ÁRON

Apa ölében lenni jó. Megvigasztal, ha szomorú vagyok, megnyugtat, ha éhes vagyok, szórakoztat, ha éber vagyok. Csendes beletörődéssel nézem, ahogy ez a nagy szakállas ember zümmög, brummog, és egyéb nem kimondottan emberre jellemző hangokat ad ki. Sokat elnéz az ember a szüleinek. Mégiscsak intim pillanatok ezek. Egy ilyen helyzetet kapott Anya lencsevégre, de én fél szemmel is észrevettem. Már egy idő óta tudom, hogy jó mindig szemmel tartani Anyát. Ő is folyton ezt csinálja velem. Szerinte például a bébifon hosszú távú befektetés, ami akkor is hasznos lesz számára amikor már lány látogatóim lesznek.
Egyébként ma pont két hetes vagyok. Legközelebb ugyanezt akkor mondhatom majd el magamról, amikor 77 leszek. Addig is, még jelentkezem.

ÁRON

Nagy esemény zajlott nálunk szombaton: hivatalosan is bemutattak atyai nagyszüleimnek, Tatának és Mamának. A ceremónia nem úgy indult, ahogy szüleim tervezték, ugyanis elfelejtették rám adni a kikészített ünneplő ruhát, így eleganciám nem volt tökéletes. De legalább bemutatót tartottam minden tudományomból: először pelenkázás közben célbapisiltem, de félreugrottak. Azután jött a kakiprodukció, na azért oszkár díjat kaptam. És a végén bónuszként az éjszakai revüműsor, amit remélhetőleg nem csak álomittas családom, de a környező szomszédság is rendkívül élvezett.
Sokat hallgattuk a kedvenc cédémet, a végén mindenki kényszeresen dúdolta a Kisegér, kisegér nótát, mondta is Apa, hogy lelövi azt a hü... kisegeret. Bocsánat a kisegér szóért...

Mindent összevetve jó kis hétvége volt, mindenki engem dédelgetett. Egyelőre úgy tűnik, hogy semmi gondom nem lesz ezzel a családdal.

És még egy fontos dolog: pontosan egy hetes koromban Anya barátnője, Ingrid, aki Bogyólányt vár, meglepett egy vonalzóval, ami mutatja a pontos életkoromat. Ezt a vonalzót a lap tetején láthatjátok. Köszönöm Ingrid (néni)nek.

Jól kitoltam ma az egész bandával!! :)) (Értsd: banda = Apa, Anya, Nagyi) Szokás szerint telekakiltam egy pelust, pont az esti fürdés előtt. Sajnos már kezdenek kiismerni, mert nem lógattak bele azonnal a vízbe, hanem várták a folytatást, ami nem maradt el. Ilyenkor ők mindig nagyokat viháncolnak, szerintem ez illetlenség, ilyen tevékenység közben kinevetni az embert. Na, de megkapták aztán a viháncolnivalót. Miután bemártottak az illatos vízbe és kezdtek relaxálni, hogy minden simán fog menni, na akkor beleadtam apait, anyait! Csak úgy úszkáltak a vízben a darabkák, Apa azt sem tudta, hogy kapkodjon ki. Szeintem még a falra is jutott, akkora felfordulás támadt hirtelen. A nagy jövés - menésben senkinek nem jutott eszébe fényképezni, ezért sajnos nem tudom fotóval illusztrálni a történetet. Mindenkinek a fantáziájára bízom, lehet akár színezgetni is.

ÁRON

Senkit se tévesszen meg a mai fotóm! Csakis a véletlen műve, hogy sikerült engem csukott szemmel lencsevégre kapni ma, ugyanis a bömbölés világcsúcsát készültem megdönteni. Nagyon büszke vagyok magamra, mert az este 8 órás etetés után rázendítettem és bírtam szusszal éjjel fél 1-ig!! Akkor Anya már attól félt, hogy oxigénhiányos leszek, mert szerinte levegőt se vettem nagy izgalmamban, ezért úgy döntöttek Apával, hogy elvisznek egy doktor nénihez. Betettek az autóba, ahol rögtön békésen elszundiztam és még a kórházban sem ébredtem meg. Apa felszólítására (Most mutasd meg, fiam, hogy mit tudsz!) újra rá kellett zendítenem. Ki érti ezeket?? Miután órákon keresztül csitítanak, ígérnek mindenfélét, ha elalszom, mikor végre megszánom őket, hát gondoljátok, hogy elégedettek? Ilyen instabil szülőkkel milyen gyerekkorom lesz?
Na, tehát produkciót tartottam a sürgősségin is, de ott nem hatódtak meg, közölték kimerült szüleimmel, hogy hasfájós vagyok és több javaslatot tettek a helyzet javítására. Nekem leginkább a reggelig tartó ölben sétáltatás, pocimasszázs, ringatás, énekelgetés tetszik. De azért gyógynövénycseppeket is kapok,ami jelentősen csökkentette a szüleim energia ráfordítását. Mindenesetre kellemesebb a cseppszedéses módszer, mint 6-7 órai hasgörcsös állapot után álomba ájulni.
Remélem nem lesz több ilyen éjszakám és kívánom, hogy nektek se legyen.

ÁRON

Eseménydús volt a mai nap is. Újra költöztünk. Eddigi életem 6 napja alatt immár ez a harmadik költözésem. Az új helyet otthonnak hívják. Kevésbé zajos, mint az eddigi helyek és újabb néni ismerősre tettem szert ott(hon), akit Nagyinak illik szólítani. Elégedett vagyok vele, mert mindig körülöttem ugrál.
Az esti fürdés is más volt, mint az eddigiek, illatos volt és finom masszázs követte, ami úgy elbágyasztott, hogy nem volt erőm máshoz utána, csak egy alapos szundihoz.

Apa megmutatta, hogy milyen sokan nézegetitek a blogomat, köszönöm mindenkinek, akit érdekelnek kis életem eseményei. Nagyon tetszenek a hozzászólásaitok, mert hát ki nem örül neki, ha mindenki csak dícséri?
Ezzel a jó érzéssel búcsúzom ma.

ÁRON

Ma újabb élménnyel gazdagodtam. Történt ugyanis, hogy bepisiltem. Ez még nem olyan nagy ügy, gyakran megtörténik, de ezúttal Apa tett tisztába. Egyedül. Ment minden mint a karikacsapás és én hálából úgy telekakiltam a pelust, hogy a hajamat is meg kellett mossák.

Mindenkinek jó bélmüködést kívánok!


ÁRON