Szia Áronka. Tudod mi nagyon szerencsés kisgyerekek vagyunk.Minket imádnak a szüleink, nagyszüleink. Az a nagy darab szakállas ember szemében látszik a szeretet, ahogy magához ölel. Fogadjunk nállatok is te vagy "az élet értelme". Nekem is ezt szokták a szüleim mondogatni, és minden este hálát adnak hogy létezem. Olyan jo érzés. Legyünk büszkék a szüleinkre, Ök is nagyon büszkék ránk. OK?

Drága kicsi Áronka, Isten kozott közénk, kis Hercegecske. Sajnálhatják ám az angyalkák ott a babák menyországában, hogy már nem vagy velük, de én biztos vagyok benne, hogy a szüleid mindent megtesznek azért, hogy nagyon boldog légy az ùj otthonodban. Illene bemutatkoznom: Marcsika vagyok, anyukád egykori iskolatársa, annak idején együtt tanulgattuk az élet nagy dolgait négy éven keresztül... :o)) Szóval a mamád volt olyan kedves és figyelmes, hogy meghívott engem is a blogodra, azóta minden nap figyelemmel kísérem a nyíladozó kis életedet és ezt örömmel osztom meg Csongival, a férjemmel is, aki szeretettel társul hozzám és kívánunk mindhármotoknak kacagó napocskát, pufók bárányfelhőcskéket, szeretetteljes életet, egészséget, szerencsét és sok-sok boldogságot. Isten éltessen Benneteket!!! De mivel én szeretem a hagyományos leveleket is, megkérnélek, hogy küldd el nekünk a postacímedet is. Előre is köszönjük kedves közreműködésed. Ezer puszi a távolból, Marcsika és Csongi

Ps. Azt akartam még mondani, hogy gyönyörű baba vagy!!!!
Pussssz!!! :o))