Anya állítja, hogy szereti a Karácsonyt. Nem, nem is szereti, hanem imádja, mondja ő. Apa szintén szereti a Karácsonyt. Nem imádja, mert Apa elvből nem szokott extatikus érzelmeket kifejleszteni, de amennyire a Karácsonyt józan fejjel szeretni lehet, hát annyira ő szereti. Én még nem tudom, hogy szeretem-e a Karácsonyt. Mindenesetre elég furcsán várják azt, amit úgy szeretnek. Anya sápadtan jön-megy a lakásban (sosem lesz már rend ebben a lakásban!, sehogy sem állok még a készülődéssel és nyakunkon a Karácsony!, nehogy valaki le merjen fényképezni Karácsonykor, úgy nézek ki mint egy napszámos!, stb, stb.). Apa szórakozottan mormog magában (mit is akartam most csinálni?, nehogy elfelejtsek valakinek üdvözletet küldeni!, hogy mondják csehül, hogy boldog Karácsonyt?, stb, stb.) De persze titkon élvezik az egész tervezési, dekorálási, szervezési procedúrát. Anya ezer pontos listát írt mindarról ami nélkül nem Karácsony a Karácsony. Ebből hétszáznyolcvanöt pont a menü alkotóelemei, elképzelhetitek hogy milyen lakoma lesz itt. Megnézem, hogy én miből kapok majd kóstolót. Apa nemcsakhogy szétküldte a kilencvenhat üdvözlő ímélt, de választ is kapott, amire ő válaszolt, mire neki is válaszoltak, és így továb...
Én a magam részéről diszkriminatívnak tartom, hogy míg a nagyoknak már csak hármat kell aludni Karácsony estéig, nekünk, miniatűröknek, sokkal többet.
Ilyen bevezetéssel, alig várom a folytatást. Hamarosan tenyleg megtudom, hogy mi is az a Karácsony.

ÁRON

Igaz, hogy járni még nem tudok, de a tánc, az már nagyon megy. Tomi és Beni barátaim mutatták meg a lépéseket, én meg betanítottam Apát és Anyát. Nem is szaporítom tovább a szót, kattintsatok a képre!

ÁRON
Apukám ma ünnepli a születésnapját. Ezt a verset neki találtuk Anyával. Arról a vidékről szól, ahol született, ahol felnőtt, ami oly kedves neki és ahová mai napig visszavágyik.
Boldog születésnapot APA!

Szélyes Sándor: Székely Karácsony

Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron - egymagában - fenn a Madarason

- Uram, - fohászkodik - Fiad megszületett,
Karácsony este van...Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.
- Hallottalak, Áron, de nem mondtad kinek?
- A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Te Áron!
Jókedvemben kaptál...legyen úgy...nem bánom.
De még mielőtt a kérést teljesítem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem:
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget, meleget...
Tudom - hívők vagytok -, sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok:
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
Az egész Biblia - vissza Ábrahámig...
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó - Názáreth, s Ditró - Jeruzsálem.
Aztán - ha jól értem - magyar a beszéded,
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
- Ó, Uram, - szólt Áron - a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több. Igaz, hogy nem sokkal,
De több! Legalább úgy három vagy négy fokkal.

Ott állt a sok fenyő keményen, vigyázzban,
Gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szólott az Úr hangja:
- Jól van, Áron fiam, és most tartsunk rendet:
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg te is:
Kicsivel ezért több a szenvedésetek is.

 

És megtettem! Pedig óvva intett Nagymama... Pedig figyelmeztetett Anya... És én szót is akartam fogadni, becsszó! De a kezeim meg a lábaim már nem olyan szófogadóak, mint én. Szóval, magamra rántottam a gyönyörűséges adventi koszorúnkat. Az úgy kezdődött, hogy épp simogattam az asztalterítőt a nappaliban és mondogattam neki, hogy dla-dla-dla-dla, Anya pedig a pelenkám tartalmát ellenőrizte nazális módszerrel. És akkor hirtelen ez az adventi koszorú a fejemre ugrott. Úgy megdöbbentem ettől a nemvárt merészségtől, hogy azt sem mondtam: dla-dla. Az illusztris eseményről fotográfia nem készült, ugyanis Anya azzal volt elfoglalva, hogy szemeim állapotát, illetve meglétét ellenőrizze és hogy a tűleveleket a hajamból kipecázza.
Mit mondjak, repesve várom a karácsonyfát. Állítólag óriási lesz, sok kapaszkodóval.
Az eseményekről majd beszámolok.

ÁRON

Áronbaba 2007.12.15. 10:22

Villámhírek

Most csak épp gyorsan beugrottam egyet, hogy ne írjatok be hiányzónak és már ugrok is ki, ugyanis rengeteg a dolgom. Az a helyzet, hogy Apa három nappal ezelőtt megint lelécelt elutazott, így megint át kellett vennem az ideiglenes családfő cseppet sem könnyű feladatkörét. Most itt van Nagymama Udvarhelyről, így aztán meg kell osztanom az időmet és az energiámat a két hölgy között. Mert állítólag Anya is egy hölgy. Tehát, csak azt akartam közölni a kedves egybegyűltekkel, hogy fülem gyógyulófélben van, Kriszta néninek igaza lett, vérig sértettem Középfül Gyuszit azzal, hogy nem látom szívesen, így hát, ő most távozófélben van. Hétfőn megyünk a dokinénihez, aki megnézi, hogy gyógyul a lyuk a fülemben (merthogy kilyukasztotta a dobhártyámat, amiért rettentően megorroltam rá). Egyéb említésre méltó nem történik most velem. Ja, csak annyi, hogy a mosnivaló holmim közé bekeveredett valahogy egy piros sapka, így aztán a ruhatáram egy része most vad rózsaszínben pompázik. Nem valami halvány őszirózsa színt kell elképzelni, hanem igazi rikító bugyirózsaszínt! Felháborító! A képen a bűnös sapkát viselem.
Két fehérnéppel hölgyeménnyel nem könnyű elvégezni a ház körüli munkálatokat sem. Már napok óta próbálom megbütykölni az egyik fali konnektort, de mindig amikor odaérek és megszusszanok, akkor valamelyiknek eszébe jut, hogy sürgősen visszacipeljen a nappali közepére (jó távol minden konnektortól, persze) és megmutasson valami játékot, amit már vagy ezerszer láttam. Hátha ma mégiscsak sikerül megbabrálnom, hallottam, hogy ma vasalni készülnek, ilyenkor általában lankadni szokott Anya ébersége. Ha eléggé csenben intézem...
Most mennem is kell, hív a kötelesség.

ÁRON

Áronbaba 2007.12.13. 09:32

Kedvenceim

Nehéz feladatot kaptam Ingrid (néni)től. Meg kell neveznem 10 kedvencemet, legyen az étel, ital, játék, bármi, amit szeretek. A nehézség abból adódik, hogy oly sok mindent szeretek, hogy nehéz közülük tízet csak úgy kiragadni.
Próbáljuk meg, mégis:
1. legeslegkedvesebb tevékenységem az örökmozgás, egy pillanatra meg nem állnak végtagjaim, így én is megyek utánuk. A legújabb favorit a két patára való emelkedés és üdvözült arccal való ácsorgás.

2. férfiember lévén az elektronikai cikkek irányába óriási érdeklődést mutatok. Minél több a gomb ésa villogó lámpácska, annál boldogabb vagyok. Ez bővül a háztartási gépek szeretetével. Ha egy kedvencet kellene megneveznem, az egészen biztos a mosógép lenne. A centrifugás program teljesen oda tud cövekelni, Anya meg csak zsibbad, miközben hosszasan csodáljuk a körforgást....

3. a hasam megpakolása szintén nagy szenvedélyem, az új kedvenc a répa-, cékla- és almalében megfőzött puliszka, hát az valami abszolút nyammmm!!!! Anya minimum két adagot főz, egyet nekem, egyet magának.

4. Apa nekem több, mint kedvenc, csak nem találom a megfelelő szót, ami őt illetné. Ha csak meghallom amint megcsörren a kulcs az ajtóban, negykézlábra pattanok és már repülök is az előszoba felé és közben hangosan szuszogok az igyekezettől.

5. Az esti locsi elengedhetetlen kelléke a jó közérzetemnek. Vonzerejét nagyban emeli Zuhany Rózsa nevű játszótársam. Ha őt látom már emelem ki a vízből a talpaimat, azt ugyanis különösen szeretem, ha a tappancsaimat csikizi. És amikor Anya a hátamat simogatja a meleg vízsugárral, óóó, hát öreg csontjaim és igénybe vett izületeim teljesen elernyednek!!!

6. Rengeteg kedves játékom van és mindet szeretem, de ami nélkül nem lehet lefeküdni, az a muzsikáló csillagom, ami macikat vetít a menyezetre, miközben Anya pelenkát és pizsamát varázsol rám.

7. Nassolni különösen szeretek. Mindig akad valami rágcsálnivaló a kezem ügyébe, aminek én módfelett örülök. Persze, nem vagyok válogatós: babakanál, rágóka, habtapiszőnyeg-darabkák, bármi jöhet. De a legfincsibb fincsi mégis a házipapucs. Anya amikor felismerte, hogy nem csak múló szenvedélyről van szó részemről a papucsnemzetség iránt,  már ki is mosott a gépben egyet, amit csak nekem szánt rágcsálásra, de az nem olyan ízletes...

8. A dobozok. Ide nem is fűznék több kommentárt, csak annyit, hogy én a dobozokkal úgy vagyok, mont Gombóc Artúr a csokival, lehet kerek, négyszögletű, kockás, pöttyös, csíkos, kicsi, nagy, stb. A doboz nálam menő minden formában és mennyiségben.

9. Valahogy nem hoz lázba a zene, talán azért is, mert Anya szokott nekem énekelni, ő meg inkább szaval mint énekel... De a madárcsicsergés, az teljesen más!!! Egy csomó madár hangján tud csicseregni a számítógépünk. Na, ez már döfi!!

10. Inni nagyon szeretek, legyen az víz, (cukormentes)tea, gyümölcs vagy zöldséglé. Sokat iszom. És élvezettel. Állítólag a babák 80% vízből állnak. Én úgy saccolom, hogy nálam ez a szám 96.

Hát, ezek lennének a kedvenceim. Ja, és Anyát is eléggé szeretem :)

Áron

Szeretném, átpasszolni a labdát Boti barátomnak, Lillácskának, Csengének és a TomiBeni párosnak.

5 komment

Címkék: kedvenc

Áronbaba 2007.12.12. 08:21

Hívatlan vendég

Középfül Gyuszi nekem egyáltalán nem barátom. Mégis a vendégszeretetemet élvezi immár egy hete. Ő tulajdonképpen Bac Iluska búcsúajándéka, őt hagyta itt a kis hamis maga helyett. Hát nem örülök. Ennek a Gyuszinak a társasága dobhártyarepesztő a szó szoros értelmében. Úgyhogy a programom már a mindennapos doktori vizitekkel is bővült, amikoris kimossák a fülecskémet. Most aztán csak kisasszonymódra pancsizhatok, szigorúan ügyelve arra, nehogy a felsőtestem felső régiója bevizeződjön.
Majd csak meggyőzzük valahogy Gyuszit, hogy távozzon el melegebb éghajlatokra.
Persze a napirendnek megint fuccs. Séta ismét nincs, így aztán hódolhatok új szenvedélyemnek a felállásnak. Újabban Anya nadrágjába kapaszkodva is talpra nyögdécselem magam. És sóhajtozási technikámat is a tökélyre fejlesztettem.

Mennem kell. Ti pedig kerüljétek el a Gyuszikat meg az Iluskákat.

ÁRON

9 komment

Címkék: bababaj

Tegnap, vasárnap lévén Anya kreatív műhellyé alakította a konyhát. Újításainak egyetlen áldozata eddig Apa volt, de most már úgy látom én veszem át az ő szerepkörét. Nagy meglepetésemre, a menü ízlett, nem köptem ki, mint Anya főztjét általában (Apa ezt nem meri megcsinálni, de néha titkon irigy pillantásokat vet rám, amiért nekem még szabad :)).
Tehát, a mű a következőképpen készült: meghámozot egy csinos édeskrumplit és kockára vágva kevés vízben megpárolta. Amikor megpuhult (nagyon hamar!) egy kockát a kezembe nyomott, hogy csámcsogjak el rajta (szájbetömő stratégia!!! ugyanis a konyhai tevékenységek látványa olyan izgalomba hoz, hogy hangosan bíztatom Anyát, hogy gyorsabban, gyorsabban...). A krumplit a párolólével együtt és két kanál tápszerrel (ízfokozó gyanánt) összepépesítette (aki teheti anyatejjel készítse és felejtse el a párolóvizet), majd állományjavítóként beleszórt két kanál bio rizspelyhet. Ezt már nem is kellett tovább tunningolni, tekintve, hogy az íze tökéletes volt, hála a rengeteg édesítőszernek (édeskrumpli). A tartósítószer én magam voltam, ugyanis gondoskodtam róla, hogy egy grammnak se legyen ideje megromlani. Mindet bepusziltam. 210 grammot!!!! Anya ennek nagyon örült, majd a fejéhez kapott: Úristennemkellettvolnaennyitadnomneki!!!! Ugyanis, nálunk szabály, hogy amit eddig nem kóstoltam, abból először csak pár falatot kapok. Szóval, a vasárnap délután úgy telt el, hogy vártuk milyen bulit rendez a belügyminisztérium. A buli elmaradt, szerencsére.
Tessék nyugodtan kipróbálni.  Finom házikoszt anyamódra.

ÁRON

Áronbaba 2007.12.09. 18:40

Talpra magyar!

Úgy döntöttem, hogy megállok a saját lábamon ezentúl. S döntésemet tett követte. Így történt, hogy amikor Apa benyitott a szobámba szombat reggel, állva fogadtam. Apa miután meggyőződött róla, hogy nem káprázik a szeme, kiáltott Anyának, de olyan hangon, hogy Anya teljesen beijedve rohant hozzánk. Így aztán ott álltam szemben ezzel a két emberrel, akik egymástól kérdezgették, hogy: 'Te is látod??' Aztán Anya felocsúdott és rohant a fényképezőgépért. Nekem pedig pózolnom kellett. Állni és mosolyogni, miközben a fotogénebbik profilomat mutogatom a kamerának. Egy idő után a csülkeim felmondták a szolgálatot, de a visszaüléshez kellett a segítség. Azóta folyton lesem az alkalmat, hogy talpra pattanjak, a végkimerülésig gyakorolom. És imádom ha nézőközönségem van hozzá. És például ha megtapsolnak, na attól elolvadok. Ma amikor elfelejtettek tapsolni, hangosan követeltem a nekem járó elismerést, azt mondtam, hogy: hehh, hehh! Addig, amíg megkaptam a nekem járó ovációt.
Anya persze egy kicsit fél, hogy mi lesz, ha elgörbül a lábam. De nem tud fekve tartani. Mindegy, ha a lábam görbe is lesz (de nem lesz!), a lehengerlő személyiségem megmarad. És híres szerénységem is.

ÁRON
Mindenkitől 1000 bocsánat, aki várta tegnap, hogy elmeséljem, mi történt a Mikulással, amikor hozzám jött. Hát, túlélte szerencsére, úgyhogy ha minden igaz, jön jövőre is. Sajna, nem jöhetek mostanában olyan gyakran, mint szeretnék. Hogy az új napirendet meghiúsítsam, minden időmet igénybe veszi. Na, de elkanyarodtam... Tehát a Mikulás. Az, úgy volt, hogy miután fényesre pusziltam a csinos bakancsomat, Anya kitette az ablakba és vártunk... Vártunk.... És még mindig vártunk.... Aztán hazajött Apa és csodák csodája, hamarosan a Mikulás is megérkezett. Sajnos én nem láttam, csak Anya, ő vette észre az ajándékot is. Azt mondta, hogy a Mikulásnak ilyenkor rengeteg a dolga, úgyhogy sajnos nem maradhatott, így sajna a gyümölcsevés dolgot nem tudtuk megbeszélni. Mindenesetre rendes volt a Mikulás, mert nem a hagyományos alma-dió-mogyoró kombinációt hozta. Tudja biztos, hogy még nem ehetek diót, mogyorót, az almát pedig nem csípem. Így aztán kaptam egy labdát, amiben van egy kis csengő és egy szívet, ami sötétben világít és változik a színe. Ó, és, hogy el ne felejtsem, még két darab virgácsot is kaptam!! Hát, először pont úgy meg voltam döbbenve, mint most ti. Hogy én, ez az áldott jó gyermek, ez az ügyes, szófogadó, szóval én virgácsot kaptam???!!! De aztán jobban szemügyre vettem a szóban forgó nemkívánt tárgyakat és mit gondoltok, mit vettem észre? Hát, képzeljétek, egyik lányvirgács, a másik meg fiúvirgács. Ezt onnan állapítottam meg, hogy a lányvirgács seprű formájú, rajta meg egy boszorkány ül. A fiúvirgács pedig a temesvári (agyonajnározott) focicsapat színeiben tündököl! A drága Mikulás!!! Tehát azért hozta őket, hogy a lányvirgáccsal Anyát, a fiúvirgáccsal pedig Apát tartsam kordában.

Köszönöm szépen a Mikulás Bácsinak!
Jövőre is tessék jönni!

ÁRON
süti beállítások módosítása