Anya állítja, hogy szereti a Karácsonyt. Nem, nem is szereti, hanem imádja, mondja ő. Apa szintén szereti a Karácsonyt. Nem imádja, mert Apa elvből nem szokott extatikus érzelmeket kifejleszteni, de amennyire a Karácsonyt józan fejjel szeretni lehet, hát annyira ő szereti. Én még nem tudom, hogy szeretem-e a Karácsonyt. Mindenesetre elég furcsán várják azt, amit úgy szeretnek. Anya sápadtan jön-megy a lakásban (sosem lesz már rend ebben a lakásban!, sehogy sem állok még a készülődéssel és nyakunkon a Karácsony!, nehogy valaki le merjen fényképezni Karácsonykor, úgy nézek ki mint egy napszámos!, stb, stb.). Apa szórakozottan mormog magában (mit is akartam most csinálni?, nehogy elfelejtsek valakinek üdvözletet küldeni!, hogy mondják csehül, hogy boldog Karácsonyt?, stb, stb.) De persze titkon élvezik az egész tervezési, dekorálási, szervezési procedúrát. Anya ezer pontos listát írt mindarról ami nélkül nem Karácsony a Karácsony. Ebből hétszáznyolcvanöt pont a menü alkotóelemei, elképzelhetitek hogy milyen lakoma lesz itt. Megnézem, hogy én miből kapok majd kóstolót. Apa nemcsakhogy szétküldte a kilencvenhat üdvözlő ímélt, de választ is kapott, amire ő válaszolt, mire neki is válaszoltak, és így továb...
Én a magam részéről diszkriminatívnak tartom, hogy míg a nagyoknak már csak hármat kell aludni Karácsony estéig, nekünk, miniatűröknek, sokkal többet.
Ilyen bevezetéssel, alig várom a folytatást. Hamarosan tenyleg megtudom, hogy mi is az a Karácsony.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.