Tulajdonképpen szerencsém van Anyával. Ő ugyanis olyan jó és szófogadó volt a tavaly egész évben, hogy a Jézuska egy gyönyörű, csillogó-villogó kenyérsütővel lepte meg. Így aztán Karácsonykor beindult nálunk a kenyérgyár. Fehér és barna, kicsi és nagy, magos és magnélküli, csak úgy ugrottak ki a kenyércsodák a frankó kis gépből, ezek a tapintatlan felnőttek pedig csak nyelték és közben ájuldoztak, hogy óóóhh!! meg ahhhh!!! meg nyammmm!! Én meg csak szippantottam nagyokat és jó mélyen belenéztem a szájukba. Végülis Papó tette szóvá az ügyemet, hogy ugyan már semmi baja nem lesz a gyereknek, ha egy darab kenyeret elrágcsál. Hát, én amikor végre megkaparintottam egy darab kenyérhéjat teljesen elolvadtam. Még életemben nem barátkoztam össze ilyen hamar semmilyen étellel.
Sajna, nem kapok minden nap kenyeret. Időnként Anyának eszébe jut, hogy a markomba nyomjon egy kis kenyérhéjat. A minap fél négykor lett kész a friss kenyér, amint langyosra hűlt, megkaptam a porciómat: egy akkora csíkocska, hogy a markom két végén két-két centi kilóg. A délután hátra levő részében játszottam, sőt aludtam is, de csak este hétkor fürdés előtt derült ki, hogy a kilógó részeket ugyan lerágtam, de a markomban még mindig ott az immár gyurma állagú (ex)finomság. Mivel semmilyen földi hatalom nem tudott rávenni arra, hogy az ujjaimat szétnyissam és oly kedves zsákmányomat elengedjem, a kádba pedig nem ajánlatos ugyebár kenyérrel landolni, Anya aljas cselhez folyamodott: a csap alatt kiáztatta a kezemből a drága kincset. Olyan patáliát csaptam, hogy Apa az egész fürdő kacsa-rák-polip-halacska-béka arzenált fel kelett vonultassa, hogy a figyelmemet elterelje nagy felháborodásomról.
Ez hát az én esetem a kenyérhéjjal.

UI. a mellékelt képen azért vagyok morcos, mert erőszakot kellett alkalmaznom, hogy egy kis kenyérhez jussak...

ÁRON

A címben szereplő három stramm fickónak van egy nagyon fontos közös tulajdonsága, mégpedig az, hogy mindhárom én vagyok. Fogalmam sincs mi ütött belém, de amióta kutyabajom, azazhogy se a fülem nem fáj, se megfázva nem vagyok, mintagyerek lettem. Az étvágyammal nem volt eddig sem különösebb gond, de pár napja torkosságom sosem látott méreteket öltött. Anya adagolja és adagolja, én pedig tátogok és tátogok, aztán amikor úgy véli, hogy a következő falattól már biztos rosszul lennék, nem adagol többet, én meg csak tátogok és tátogok továbbra is...
Alvásügyben ugye sose remekeltem, de most aztán! Tegnapelőtt olyan köd volt, hogy alig láttunk, de Anya úgy gondolta, hogy tíz perc levegőzés azért még belefér. Na, kérem én úgy elaludtam a szekérben, hogy Apa a munkából hazajövet az utcán talált minket. Négy órán át tologatta a popómat kékre fagyott szülőanyám és az lett a séta vége, hogy felébresztettek. Az éjjel pedig tizenhárom órát aludtam egy rövid reggeli közjátékkal, melynek során legyűrtem a reggelit. Az esetet oly mértékben nem tartottam figyelemre méltónak, hogy a fél szememet sem nyitottam ki közben.
Amikor épp nem eszek vagy nem alszom, vigyorgok szüntelenül. Hja, akinek tele a pocija és ki is van pihenve! Ma széles jókedvemben hátbacsaptam a kenyérpirítót, mire az nagy barátságosan a nyakamba zuhant. Azután átöleltem a gyümölcskosarat, mire a konyha padlóját elárasztották a guruló almák, narancsok. Anya, aki nem érti a viccet, kiparancsolt a konyhából. Jól van, ha láb alatt vagyok, találok máshol elfoglaltságot. Pillanatok alatt barátnőmnél, a mosógépnél teremtem és a frissen mosott ruhák nagy részét kiteregettem a padlócsempére. Amikor úgy ítéltem, hogy már elég jól beburkoltam a padlót a nedves ruhákkal, én a kupac tetejére ültem és egy frissen mosott zoknit rágcsálva vártam, hogy jöjjön Anya és megdícsérjen. Anya jött, a dícséret elmaradt és száraz ruhát kaptam, a levetett ruháim pedig felkerültek a többivel együtt a szárítóra.
Volt még néhány próbálkozásom a házimunka terén, egytől egyig kudarcba fullasztotta ez a hálátlan Anya.
Úgyhogy inkább el sem mesélem.

ÁRON

Apa tehetsége nagyon sokrétű. Kiválóan tud például körmöt vágni nekem. Ez egy nagyon sok készséget igénylő tevékenység és egyszerre van szükség a figyelem összpontosítására (hogy ne történjen fizikai sérülés) és a megosztására is (mert nemcsak a kezemet kell kontroll alatt tartani, hanem minden egyes porcikámat, és közben énekelni, mondókázni, furcsa hangokat produkálni, mindent megfelelő mimikával kísérve). De Apa nem csak kiváló manikűrös, hanem tehetséges nyelvújító is. Sosem hallott szavakat talál ki vagy pedig a már létezőket egész furcsa kombinációkban használja. Bár nálunk Anya az udvari költő, még ő sem tudja felülmúlni Apa nyelvi kreatívitását. Hanem, amikor eme két tevékenységet kell összehangolni, a körömvágás emberpróbáló műveletét és a beszédművelést, a kettő néha összezavarja egymást. Ez történt a tegnap is. Apa szólított: Áron, gyere ide vágjam le a kezedet..., nem is gyere vágjam le az ujja..., na, gyere fiam, vágjunk körmöt! Harmadik próbálkozásra kötélnek álltam. És jól tettem, mert körömvágás közben újra jöttek a vicces nyelvi agyszülemények. Konkrét példák majd máskor.

ÁRON

A cím nem az én külalakomra vonatkozik. Rajtam sajna nincs egy gramm zsír sem. Ahogy ti is megállapítottátok elég rossz társaságba keveredtem az utóbbi időben: Bac Iluska, Középfül Gyuszi, Vir(m)uska, Láz Méri.... Meg aztán ugye nincs idő lazsálni, mozogni kell állandóan. Anya gondolkodik rajta, hogyan lehetne elektromos energiát nyerni az állandó nyüzsgésemből... De, mint mondtam, nem is nekem vannak "súlyos" gondjaim.
Anya megtalálta egy régi farmerját és döntött: vége a dőzsölésnek. Így aztán most Apával tanúi vagyunk a Nagy Fogyás Anya Módra című riáliti sónak. Sajnos összehasonlítási alap nincs, mert az eredetit nem kísértük figyelemmel, így aztán nagyon tükrözi Anya kreatívitását. Apa fejét csóválja, hiszi is meg nem is. Anya reménykedik és ígérget. Én meg nagyokat szórakozok főleg az ugrabugrálós részén a dolognak.
Lehet, hogy mégiscsak élvezetes lesz ez az új év?

ÁRON

Eszter hét éves. És nekem jó barátom. Eszter nagyon örült, hogy nem kellett iskolába mennie egy napig és eljöhetett hozzám játszani. Én is nagyon örültem, mert jókat játszunk együtt. Anya is nagyon örült, mert amíg mi játszottunk jutott ideje tenni venni. Apa örült a mi örömünknek. Hát ez volt a mai nap. Mindenkinek hasonló napokat kívánok.

ÁRON

 Két igen csinos hölgy, név szerint Csenge baba és Grétike, arra kértek, hogy sóhajtsam el három kívánságomat. Tehát, most magam elé képzelek egy csodatevő aranyhalat és üzenem neki, hogy jelen pillanatban a legforróbb sóvárgásaim tárgya:

1. a konyhaszekrény!!!! Úgy szeretnék ott rendet rakni, csak egy icipicit! Ha mondjuk egyszer Anya kikapcsolná a tarkóján levő antennáit is és egy pár percig uralmam alá kerülne a hőn áhított polc a sok szépen csilingelő tányérral, edénnyel!!!! (nagy sóhaj!!)

2. kívánságlistámon második helyet kapnak a technika és a kábelek. Minden áldott nap azon manőverezek, hogy bár egy harapásnyi kábelhez jussak, vagy legalább egy kicsit megbabráljam a számítógépet, a tévét és egyéb megbabrálnivalót. Jó lenne már egy kis sikerélmény ezen a téren.

3. úgy érzem, hogy az egész család nevében szólhatok, amikor kijelentem: borzasztóan szeretnénk már, ha végre kibújna az a fránya fogam! Hat héttel ezelőtt a doktor néni úgy látta, hogy már nagyon előbukkanófélben van, ehhez képest pont annyi foggal dicsekedhetek mint a kapcai asszonykórus. Ráadásul pont a tegnap kaptam el egy beszélgetésfoszlányt, miszerint ma már nagyon csinos fogsorok rendelhetők, tehát semmi vész. Ó, jajjj!

Hát, ezek lennének legégetőbb vágyaim. Remélem a halacska hallja és nem fagy meg mielőtt teljesítené. És utána sem, persze. Azért mondom ezt, mert szokatlanul hideg napra ébredtünk ma.

Ha nem vagyok túl tolakodó, akkor szívesen olvasnám Lilike kívánságait.

ÁRON

Igazán nem értem miért ez a nagy felhajtás az újév körül... Anya egy hétig csak mondogatta: 'Mához egy hétre már 2008-at írunk! Már csak két nap és itt az újév! Most szépen lefekszel gyöngyöm és találkozunk jövőre!' És ez a várva várt jövő év már harmadik napja tart, de én semmi változást nem észleltem még az égadta világon. Ugyanott lakunk, ugyanazt a menüsort kapom, ugyanúgy muszáj nappal is aludnom, mint eddig. Egy valami változott, Apa egész héten itthon van, nem utazik sehová, és az irodájába sem megy be egészen a következő hétfőig. Így aztán a lükeségek mennyisége megduplázódott, mert Anyának segítsége is van. Persze sokat foglalkozom velük. Apa kedvenc játéka például a következő mostanában:




Azt játszuk, hogy Apa Kőműves Kelemen. Magas tornyot épít, aztán amikor elkészült, mond valami olyasmit, hogy 'Áron, idesüss!', ekkor én lerombolom a művet. Ennek ő módfelett örül (?!). És kezdődik az egész újból.


















Anya nagy kedvence az 'Ahány levegővétel, annyi puszi' nevű fárasztó és unalmas játék. Ugyanis amióta felfedezte, hogy megrendelésre is tudok puszit adni, folyton követelőzik. Én meg adok neki, csak hallgasson...

















Hát, ehhez a képhez már nem is fűzök kommentárt, csak annyit, hogy a játék címe: "Kapjuk fel Áront, mint egy sporttáskát!"













Szóval nagyon sokat nem várok ettől az új évtől. Ja, de mégis, annyit, hogy legalább NEKEM nőjön be a fejem lágya.
Mennem kell, a szülők már megint kiagyaltak valami játékot. A világért ki nem hagynám!

ÁRON

KICSI VAGYOK, SZÉKRE ÁLLOK,
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!!!!


Köszönöm szépen a pajtiknak, a néniknek és a bácsiknak, hogy figyelemmel kísérik  életem kicsi és nagy eseményeit.
Legyen az új évük tele vidámsággal, melegséggel.
A pajtiknak kívánok rengeteg érdekfeszítő felfedeznivalót és sok finom bendőbevalót, hogy legyen energiájuk a felfedezéshez.
Ne feledjétek: répa, alma és sok szeretet!

Áron

Tehát, a Karácsony. Kezdem kapiskálni miért is vannak oda Anyáék annyira ezért az ünnepért. Kezdjük azzal, hogy hétfőn teljesen másképp történt nálunk minden, mint ahogy azt megszoktam. Először is, itt volt Nagyi és Papó, ami nem egy megszokott dolog ugyebár. Aztán, Apa nem ment dolgozni, bár hétköznap volt. Ami felettébb különös. Aztán Anya kipingálta a körmeit, ami már a gyanús kategóriába sorolható. Igaz, hogy csak hármat sikerült neki bepirosítania, majd büszkén bejelentette: na, három a hétből már megvan! (mire nagy hahota, Anya fáradtságra hivatkozva hebegett, de azt már meg se hallották). Sajna a többire nem került sor, mert sürgős dolgunk akadt a fertőzős kórház sürgősségién. Az izgalom tárgya, ugye nem kell mondjam, én voltam. Hólyagos himlő alapos gyanújával mentünk be és kétnapos kiütéses láz diagnózisával jöttünk ki.



Mindenféle gyógyító bigyóval felszerelkezve hazavágtattunk, ahol kezdetét vette az amit röviden csak úgy hívunk, hogy: 'karácsonyelőttiutolsómásodpercbenfeltétlenülelvégzendőezerdolog'. Anya egyik kezével majonézes krumplit kutyult, a másikkal gyertyákat állított meghatározhatalan logika szerint sorrendbe dekoráció gyanánt. Apa elment fát vágni (?!).

 Az én feladatom az volt, hogy gyakoroltassam a kántálást a nagyszülő-kórussal. Ez rendkívül fárasztó tevékenység, ami legalább fél óra szunyókálással pihenhető ki. Hát, én ki is pihentem és képzeljétek, mire újra feltöltődtem, hát olyan csoda történt, de olyan!!! Gyönyörű csillogó karácsonyfát hozott a Jézuska, a nappaliba tette és jól elbarikádozta, így aztán nem tudtam könnyen hozzáférni, de ott volt és az enyém volt! Húú, amikor én azt a fát megláttam! Még szuszogni is elfelejtettem. Még szerencse, hogy Apa tartott a karjában, mert ha nem így lett volna, biztos dobok egy hátast! Anya pityergett... Miután meggyőződtem arról, hogy nem káprázik a szemem, emelt hangon üdvözöltem a jövevényt, a tradicionális 'hó!', 'hé!' és 'höhh!' köszönésekkel.


 Próbáltam beazonosítani ezt az ismeretlen dolgot. Színes és csillog, pont mint Anya mikor kipingálja magát. Megpusziltam, szúrt, ebből a szempontból Apára is hasonlít. De ezektől eltekintve nem hasonlít semmi másra, amivel eddigi hét hónapom során találkoztam.
Miután kigyönyörködtük magunkat egymásban a Karácsonyfával (mert rajtam is volt ám gyönyörködnivaló, olyan elegáns és férfias jelenség voltam az ünnepi szerkómban!), megláttam a rengeteg ajándékot. Azta, hogy nálunk mindenki milyen jó volt az idén!!
És én voltam a legjobb, mert megkaptam a rengeteg színes zörgő csomagolópapírt, amiből jól be is vacsoráztam.
Énekeltünk is a Jézuskának. Tánc nem volt.
Hát ennyi röviden az első karácsonyom estéje.

ÁRON

Mindenkinek kívánunk nagyon boldog meghitt ünnepet!!! ÁRON ÁronApu és ÁronAnyu U.i. Aki esetleg eljönne hozzám kántálni, kaphat egy kis szaloncukrot!      Áron