Most csak épp gyorsan beugrottam egyet, hogy ne írjatok be hiányzónak és már ugrok is ki, ugyanis rengeteg a dolgom. Az a helyzet, hogy Apa három nappal ezelőtt megint lelécelt elutazott, így megint át kellett vennem az ideiglenes családfő cseppet sem könnyű feladatkörét. Most itt van Nagymama Udvarhelyről, így aztán meg kell osztanom az időmet és az energiámat a két hölgy között. Mert állítólag Anya is egy hölgy. Tehát, csak azt akartam közölni a kedves egybegyűltekkel, hogy fülem gyógyulófélben van, Kriszta néninek igaza lett, vérig sértettem Középfül Gyuszit azzal, hogy nem látom szívesen, így hát, ő most távozófélben van. Hétfőn megyünk a dokinénihez, aki megnézi, hogy gyógyul a lyuk a fülemben (merthogy kilyukasztotta a dobhártyámat, amiért rettentően megorroltam rá). Egyéb említésre méltó nem történik most velem. Ja, csak annyi, hogy a mosnivaló holmim közé bekeveredett valahogy egy piros sapka, így aztán a ruhatáram egy része most vad rózsaszínben pompázik. Nem valami halvány őszirózsa színt kell elképzelni, hanem igazi rikító bugyirózsaszínt! Felháborító! A képen a bűnös sapkát viselem.
Két fehérnéppel hölgyeménnyel nem könnyű elvégezni a ház körüli munkálatokat sem. Már napok óta próbálom megbütykölni az egyik fali konnektort, de mindig amikor odaérek és megszusszanok, akkor valamelyiknek eszébe jut, hogy sürgősen visszacipeljen a nappali közepére (jó távol minden konnektortól, persze) és megmutasson valami játékot, amit már vagy ezerszer láttam. Hátha ma mégiscsak sikerül megbabrálnom, hallottam, hogy ma vasalni készülnek, ilyenkor általában lankadni szokott Anya ébersége. Ha eléggé csenben intézem...
Most mennem is kell, hív a kötelesség.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.