Apa tehetsége nagyon sokrétű. Kiválóan tud például körmöt vágni nekem. Ez egy nagyon sok készséget igénylő tevékenység és egyszerre van szükség a figyelem összpontosítására (hogy ne történjen fizikai sérülés) és a megosztására is (mert nemcsak a kezemet kell kontroll alatt tartani, hanem minden egyes porcikámat, és közben énekelni, mondókázni, furcsa hangokat produkálni, mindent megfelelő mimikával kísérve). De Apa nem csak kiváló manikűrös, hanem tehetséges nyelvújító is. Sosem hallott szavakat talál ki vagy pedig a már létezőket egész furcsa kombinációkban használja. Bár nálunk Anya az udvari költő, még ő sem tudja felülmúlni Apa nyelvi kreatívitását. Hanem, amikor eme két tevékenységet kell összehangolni, a körömvágás emberpróbáló műveletét és a beszédművelést, a kettő néha összezavarja egymást. Ez történt a tegnap is. Apa szólított: Áron, gyere ide vágjam le a kezedet..., nem is gyere vágjam le az ujja..., na, gyere fiam, vágjunk körmöt! Harmadik próbálkozásra kötélnek álltam. És jól tettem, mert körömvágás közben újra jöttek a vicces nyelvi agyszülemények. Konkrét példák majd máskor.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.