Khmm, igen. Gellért barátommal kimerítő eszmecserét tartottunk a nemszabad szindrómáról, ami elkapta szegény szüleinket. Azt nem tudom pontosan, hogy náluk hogy nyilvánul meg, de az én szüleim a következő tüneteket produkálják:

• a nemszabadnemszabadnemszabad szó folyamatos, kényszeres ismételgetése
• valamelyik szülő folyton a nyomomban jár, egy pillanat intimitást sem engedélyezve
• segíteni akarásomat (virágcserép kertészkedés, mosógép elindítási és tűzhely bekapcsolási kísérletek, konnektorok, kábelek állapotánap ellenőrzése) nem a mély hála könnyeivel hálálják meg, hanem rikoltozással és munkvágyamat még csirájában elfojtják
• mindenütt akadályokba ütközöm, tiltott zónákba, sőt Apa fontolgatja néhány "behajtani tilos" típusu tábla felszerelését a kritikusabb pontokon
• a seprű-lapát-feltörlő-porszívó kombináció állandó felkészültségben várakozik, mondanom sem kell, hogy a közelükbe sem mehetek

Egyetlen jó dolog ami eddig kisült ebből a kellemetlen kórból a figyelemelterelési manőverek megszaporodása, aminek során számomra kellemes élménnyel próbálják feledtetni épp aktuális szándékomat, pl levegőben lóbálás, satöbbi

Ha bármelyik pajtim észrevett volna hasonlót a szülei esetében, ne csüggedjen, állítólag kinövik a szülők néhány hónap/év/évtized alatt, ez személyiségtípustól függ. Az én Anyukám pl megígérte, hogy harminc éves korom táján megmutatja, hogyan kell bekapcsolni a tűzhelyet. Szóval, remény van!

Kitartás mindenkinek!

ÁRON

Vasárnap végre olyan jó időnk támadt, hogy meglátogattuk az állatkertet. Jó hangulatú párbeszédet folytattam egy pipivel, a strucc is elég szimpatikus volt, igyekeztem csak szép dolgokról mesélni neki, nehogy megijedjen, mert homok, az biza nem volt valami sok. A legeselegtutibb azért mgéiscsak a láma volt, pillanatok alatt megtanultam, hogy kell lámául beszélni, és tökéletes akcentusomon mindenki szerfelett elcsodálkozott. Amit nagyon bánok, hogy nem tudtunk összebújni egy közös fotóra, ugyanis tudomásom szerint a láma köp, így nem kockáztathattam...
Még jó néhány állatot megnéztünk, játszótereztünk egyet és vonakodva hagytuk el az állatkertet.
És akkor a képek:




Látod, édesem, ott a pipi, csak arra kérlek, hogy ne mutogass ujjal, mert azt nem illik...




















Ha majd nagyobb leszel, kapsz egy házikedvencet. Madár is lehet...

















Értelmes és kellemes csevegőpartner...














A szarvastehén nagyon barátságos volt, a tenyerünkből evett volna, ha lett volna mivel megkínáljuk. De csak banánhéjunk volt, azt meg nem szereti. Meg tudom érteni...











Gondoltátok volna, hogy az a hosszú cső a hattyú nyaka?


















A kismajom szereti a banánt...









Az állatkerti séták verőfényes napsütés idején a legélvezhetőbbek. Ezért mindenkinek meleg(b)en ajánlom.

ÁRON

Elnézést a hiányos öltözékért, de épp a pelenkázási munkafolyamatot szabotáltam.
Ja, és a hangok a cipőmből jönnek, névnapomra kaptam Anyáéktól, minden lépésnél csipog. Ezért a füleik nagyon bánják ezt az elhamarkodott vásárlást. Ha valaki kommentelne, kérem, hogy hangosan tegye...






ÁRON

1. Próbálok leszokni a nappali alvásról, nem áttérni az egy alvásra, hanem egyáltalán nem aludni. Hosszas zötyögős útakon való popótologatás után rendszerint engedek az erőszaknak, de néha én vagyok az erősebb.
2. Étvágyam továbbra is csapnivaló, sőt egyenesen püfölnivaló. De szokás szerint nem az én hibám. Anya soha nem találja el a kedvemre való ízkombinációt. Például tegnap az uzsonna sárgabarackos túrókrém formájában ugrott elém. Húztam a szám, nyavajogtam, forgolódtam, amíg megláttam ezt a tuti kis zöldhagymát és addig mutogattam az ujjammal, amíg Anya a kezembe nyomta. Na, így már lecsúszott a túró is, minden kanál után haraptam egyet a hagymából. Így kell ezt csinálni, kérem.

Nem jó, nem jó, állítják a szüleim mély meggyőződéssel.

3. Ügyesen totyogok, sőt cipelem a dolgokat nagy nyögések közepette. Néha megállok egyensúlyozni egyet, ilyenkor a popómat előre-hátra tologatom, amíg azt nem érzem, hogy rendben, mostmár helyrekerült, indulhatok tovább.
4. A formabedobigálós dobozaimon már helyére dobom a csillagot, a háromszöget és a kört. Egyszer megmutatta Anya, csak azért, hogy a távirányítókról elterelje a figyelmemet, azóta megy ez is.
5. Barátságosságom is egyre jobban kibontakozik, ha az utcán odasétálok egy álldogáló valakihez és az nem néz rám, hangjelet adok ki, ha nem veszi a lapot, gyöngéden, de határozottan meghúzom a nadrágját. Ez szokott hatni. Ilyenkor Anya mindig más irányba néz és próbálja tettetni, hogy ezt a rámenős gyereket nem is ismeri...

Na, Apáék szerint ez már döfi!
Holnap hangosképpel jelentkezem.
Csókolom és pacsi,

ÁRON

Az úgy kezdődött, hogy megakadt a szemem egy babán. Nem hagyhattuk a polcon csak úgy árván... Hát, hazahoztuk. Útközben volt némi logisztikai probléma, ugyanis csak üggyel-bajjal fértünk el ketten a szekérben. De kárpótolt, hogy hagyta magát kiflivel tömni és nem cirkuszolt úgy mint a szüleim szoktak, ha megvakartam a szemét.

Anya szeretné, ha Szergej lenne a neve, az ő gyerekkori bohóca emlékére.
Apa szerint a Rezső név sokkal jobban passzolna hozzá.
Nekem mindegy, csak már tartsukmeg azt a névadó bulit.

Az új szavazás tehát azt fogja eldönteni, hogy mi legyen új pajtásom neve. Tessék voksolni!
Köszönöm!

ÁRON

Ui Az előző szavazásból kiderült, hogy legtöbb gyerkőc valamilyen kellékkel alszik el, utánuk következnek számban azok akik anyukájuk illatát is igénylik elalváskor, őket követik a mintababák, akik csak eldőlnek és már alszanak is és a legkevesebben azok vannak akik épp most tanulnak egyedül elaludni.

Mostanában mindenről késéssel számolok be, de ti ne haragudjatok ezért, igyekszem én rendesen jövögetni, csak hát...
A hétvége kedvenc pillanatairól mesélek ma.
 



Az én kedvenc pillanatom egyértelműen szombaton következett be, mégpedig a baba-mama klubban. Ebben a bizonyos pillanatban a földön ücsörögtem újdonsült barátaimmal, Júliával és Andriskával. Júlia épp az Andris cumiját tesztelte, én a Júliáét rágcsáltam, Andriska pedig egy olyan kiskanállal bíbelődött, amit azelőtt már én is alaposan megdolgoztam. Anyukáink jófejek voltak, nem kapkodtak sem a fejükhöz, sem a szívükhöz, hanem hahotáztak egy egészségeset a mutatványunkon.

















Anya kedvenc pillanata szintén szombaton történt, amikoris Apa felkérte táncolni, én pedig hagyva csapot-papot rohantam csatlakozni, mert tapasztalatból tudtam, hogy itt most jó buli lesz. Máté Péter bácsi húzta a talpalávalót és egyre csak figyelmeztetett: ''Most vigyázz, hogy jól csináld!'' Hát, mi vigyáztunk, kérem, kettőt jobbra, egyet balra, én kapaszkodtam szorosan és a végén családilag eldőltünk, mint egy krumpliszsák.










Apa kedvenc momentumát nem lehet időben lokalizálni. Ugyanis egész hétvégén kitüntetett figyelemben részesítettem és úgy tűnik, hogy anyacentrikusból átmentem apaimádóba. Apa előléptetésével párhuzamosan Anya mindenhatóból kaja-pelus-tiszta ruha kiszolgáló személyzetté degradálódott. Ja, és még jó valamire ez az Anya: amikor mindketten hívogatnak, akkor megtámaszkodok Anya lábában, ha épp ő van közelebb, de csakis azért, hogy szusszanás után repüljek Apa karjaiba.

Egyébként járni nagyon jó. De erről majd holnap.
Addig is verőfényes napsütést mindenkinek, aki a mérsékelt égöv alatt tartózkodik.

ÁRON

Hát, képzeljétek, klubtag lettem! Baba-mama klubba járunk Anyával. Azért nem újságoltam el ezidáig nektek a nagy hírt, mert:
1. klubtag csak úgy lehet az ember, ha klub is van, márpedig az nem volt, úgyhogy sürgősen elő kellett varázsolni egyet (na, itt több jótündér is besegített)
2. jó hangulatú fotográfiával szerettem volna illusztrálni a hírt, de abból meg nem lett semmi, mert:
a) Anya kissé feledékeny, az első találkozóra vittünk ugyan fotóapparátust, de elfelejtettük használni,
b) Anya nagyon feledékeny, a második találkozóra már magát a gépet is elfelejtettük vinni.

No, de nem is ez a lényeg. Klub van, úgyhogy hipippp-hurráá! A képek meg majd jönnek hamarosan, más - nem feledékeny - anyukák jóvoltából.

Kacsócupp és pacsi,
ÁRON

A szikrázó napsütés és a koranyári meleg kicsábított minket a közeli parkba. Hét órás séta kerkedett a dologból, egy röpke ebédszünettel, amit nem nyújtottam túlságosan el. Hisz ismertek...




Először is jól kilabdáztuk magunkat! Szerénység nélkül állítom, prímán focizok, Anya labdába sem rúghat mellettem!




















Később megpillantottam néhány puszilnivaló babát. Azon nyomban rájuk rontottam. Az anyukák nem igazán örültek, arrébb terelgették megszeppent fiókáikat. A döbbenettől és a csalódottságtól égnek állt a fejkendőm.

















Átmentünk egy másik parkba, én meg közben fejdíszt váltottam, mert a kendőt egy laza mozdulattal egy autó alá dobtam. Láttam egy kutyát, rengeteget hadonásztam neki és hangjeleket adtam ki, de nem voltam az esete. Végül a gazdája megszánt és bemutatott minket egymásnak. Találkozásunkról fotó azon sajnálatos okból nem készülhetett, hogy Anyának nincs három keze.














Miután alaposan szemrevételeztünk minden hangyát, cigarettacsikket (nem engedték megkóstolni!!), száraz levelet és más ezer érdekfeszítő látványosságot, elnyomott a buzgóság. Így.





Ha holnap ti is kijösztök a parkba, talán összefutunk. Én ott leszek!

ÁRON

 No, igen. A mellékelt képen még vidáman, sőt gyanútlanul és felhőtlenül szórakozok valamin. De ez már a múlté. Nem várt bánat ért. Eljárókátlanodtam. Nem mintha valaha egy pillanatig is szívesen megültem volna a fa rácsok mögött, de azért az engedélyem nélkül csak úgy megcsonkítani! Na, ezt nem gondoltam volna... És mindez miért? A fikuszért!! Úgyanis én imádom simogatni, csipkedni, masszírozni a fikusz leveleit, meggyomlálom, fellazítom a földet a övénél, megigazítom a gyökereit... és megkóstolom a földet, hogy megfelelő-e a nedvességtartalma. És akkor mit csinálnak drága szüleim vasárnap délután, amikor rendes ember megpihen? Szétszedik a járókámat, egyik oldalával elbarikádozzák a nappali egyik kijáratát, másik oldalával kerítést emelnek köztem és a fikusz között. Nem bontották le teljesen, a fél járóka pont jó arra, hogy fiókokat, polcokat védjenek vele.
Szeretném a babaszakszi figyelmébe ajánlani az esetet, ugyanis többrendbeli törvénysértésről számolhatok be:
1. tulajdonom megrongálása
2. szabad mozgásom korlátozása
3. az ötletet Csenge barátnőm szüleitől lesték el és gyanítom, hogy a licencet nem vásárolták meg. De ez csak gyanú!

Az ügy fejleményeire még visszatérek.
Addig is aludjunk rá egy jót!

ÁRON

 Minden akkor kezdődött, amikor egy átlagos hétköznap átlagos délutánján egy teljesen átlagos párbeszédben meghallottam azt a szót, hogy "mekkora". És már lendültek is karjaim az ég, bocsánat, a plafon felé, hogy mutassam: bizony ekkora vagyok én. A tény, hogy egy számomra ismerős szóra reagálok hangos derültséget váltott ki szüleimből és egy csipetnyi büszkeséget is. Aztán, pár nappal később  Apáék tanakodtak, hogy autóval menjünk-e vásárolni, vagy pedig gyalog, én pedig már hoztam is az agyonrágott kicsi piros gumiautómat. Nyiladozó értelmem eme újabb megnyilvánulása ismét jókedvre hangolta a szüleimet, majd amikor délutáni álmomból felébredve Anya a karjaiban tartott és észrevette, hogy csak fél pár zokni van a lábamon, már nem is csodálkozott azon, hogy nyújtottam felé a hiányzó ruhadarabot.
Így aztán súlyos döntés született, ezentúl megszűrve érkeznek hozzám az információk. Merthogy most halmozom fel a szókincsemet és nem mindegy, hogy mit hallok... Vegyük például Apa nótáit. Anya szerint a 'Száz forintnak ötven a fele' kezdetű dal azért nem nekem való, mert egy olyan szót is taralmaz, amit nem kell még megtanulnom. Bár Apa szerint nem rossz az illető szó hangzása, ráadásul multifunkcionális is...Ráadásul népdal és ugye nagyon fontos, hogy a gyerek ismerje és szeresse folklórkincsinket...
Aztán száműzték a repertoárból a "János bácsi a csatában" kezdetű nótát is, tekintettel a horrorisztikus részletekre. Ugyanis túl naturalistán írja le, hogy mi lesz János bácsi sorsa, miután megbotlik abban a bizonyos fűszálban.
A "Máma még nem ittunk semmit" kezdetű kedvencem azért nem jó, mert az erkölcsi mondanivalója..., hát az nincs neki.
A "Citromízű banán" már csak egy lesújtó pillantást váltott ki, minden magyarázat nélkül.

Bezzeg az Anya repertoárjával nincs semmi baj. Anya szerint. Mindenesetre Apa már alig várja, hogy egyszer megkérdezzem Anyától: "Anya, mit jelent az, hogy ingyombingyomdálibertutálibemáliber"?
Várjátok ki a végét!

ÁRON