A szikrázó napsütés és a koranyári meleg kicsábított minket a közeli parkba. Hét órás séta kerkedett a dologból, egy röpke ebédszünettel, amit nem nyújtottam túlságosan el. Hisz ismertek...




Először is jól kilabdáztuk magunkat! Szerénység nélkül állítom, prímán focizok, Anya labdába sem rúghat mellettem!




















Később megpillantottam néhány puszilnivaló babát. Azon nyomban rájuk rontottam. Az anyukák nem igazán örültek, arrébb terelgették megszeppent fiókáikat. A döbbenettől és a csalódottságtól égnek állt a fejkendőm.

















Átmentünk egy másik parkba, én meg közben fejdíszt váltottam, mert a kendőt egy laza mozdulattal egy autó alá dobtam. Láttam egy kutyát, rengeteget hadonásztam neki és hangjeleket adtam ki, de nem voltam az esete. Végül a gazdája megszánt és bemutatott minket egymásnak. Találkozásunkról fotó azon sajnálatos okból nem készülhetett, hogy Anyának nincs három keze.














Miután alaposan szemrevételeztünk minden hangyát, cigarettacsikket (nem engedték megkóstolni!!), száraz levelet és más ezer érdekfeszítő látványosságot, elnyomott a buzgóság. Így.





Ha holnap ti is kijösztök a parkba, talán összefutunk. Én ott leszek!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.