Vasárnap végre olyan jó időnk támadt, hogy meglátogattuk az állatkertet. Jó hangulatú párbeszédet folytattam egy pipivel, a strucc is elég szimpatikus volt, igyekeztem csak szép dolgokról mesélni neki, nehogy megijedjen, mert homok, az biza nem volt valami sok. A legeselegtutibb azért mgéiscsak a láma volt, pillanatok alatt megtanultam, hogy kell lámául beszélni, és tökéletes akcentusomon mindenki szerfelett elcsodálkozott. Amit nagyon bánok, hogy nem tudtunk összebújni egy közös fotóra, ugyanis tudomásom szerint a láma köp, így nem kockáztathattam...
Még jó néhány állatot megnéztünk, játszótereztünk egyet és vonakodva hagytuk el az állatkertet.
És akkor a képek:




Látod, édesem, ott a pipi, csak arra kérlek, hogy ne mutogass ujjal, mert azt nem illik...




















Ha majd nagyobb leszel, kapsz egy házikedvencet. Madár is lehet...

















Értelmes és kellemes csevegőpartner...














A szarvastehén nagyon barátságos volt, a tenyerünkből evett volna, ha lett volna mivel megkínáljuk. De csak banánhéjunk volt, azt meg nem szereti. Meg tudom érteni...











Gondoltátok volna, hogy az a hosszú cső a hattyú nyaka?


















A kismajom szereti a banánt...









Az állatkerti séták verőfényes napsütés idején a legélvezhetőbbek. Ezért mindenkinek meleg(b)en ajánlom.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.