Tegnap azon kaptam magam, hogy Anya felnyalábolt egy halom törölköző és néhány némómintás pelus társaságában, de akkor még semmit nem gyanítottam. Merthogy nem tudom mindig kiszámítani, hogy mit miért tesz. Aztán némi bolyongás után egy olyan helyen találtam magam, ahol frisszöld és pihepuha fű simogatja az emberek (pucér!!!!) talpát, játékos napsugarak csiklandozzák az emberek (pucér!!!!) hátát és üdítő kékszínű vizecske hűsíti a többi szintén nem túlzottan felöltöztetett testrészt. És, hogy mi se lógjunk ki a sorból, gyorsan ledobáltunk magunkról ezt-azt, én éppenséggel mindent, közszemlére téve ezáltal kisportolt párductestemet. És a köz, amely abban a ritka szerencsében részesült, hogy engem ilyen lenge öltözékben (azaz öltözéktelenségben) láthatott, nem tűnt elégedetlennek. Nagy népszerűségnek örvendettt Júlia is, aki társam a mindennapi kalandokban, legyen szó strandolásról, esős napok szobafogságáról vagy egy kellemes hancúrozásról egy verőfényes nyári délután. És tudjátok mivel indokolták anyukáink jelenlétünket a naptejjel átitatott barnulnivágyók közt? Hát, ez volt a kosztümös főpróba a közelgő nyaraláshoz!

ÁRON

Hát, képzeljétek, majd hanyatvágódtunk Anyával, amikor Apa ebédszünetben azzal állított be, hogy: "Na, találjátok ki....!" És hozzá az a sanda vigyor, tudjátok... Hát mi találgattunk. Esetleg fizetésemelést kapott? Á, nem, dehogy... Akkor esetleg ő szándékozná megemelni a mi fizetésünket? Még mit nem!! Akkor csakis arról lehet szó, hogy költözünk Abu Dhabiba... Hát, nem, erről sincs szó, hanem arról, hogy INGRID, a legszebb szőke kislány nekevésbé szép anyukája nagyon kellemes meglepetésben részesített minket, ami nem más mint a Kreatív Blogger díj!!! Annyira meglepődtem, hogy nem is voltam hajlandó megejteni délutáni szunyókálásomat, Anya pedig tűkön ült, hogy mikor jön már el az este, hogy gyorsan ágyba dugjon végre édesdeden álomra hajtva fejem megpihenjek, ő pedig alaposan átanulmányozza, hogy miről is van szó.

No, de miről is van szó? Hát arról, hogy jó sok melóval jár a kreatív bloggeri poszt, ezek a tennivalók:

• a díj lógója meg kell jelenjen az oldalon a menüsorban
• az adományozót ki kell linkelni
• további 5 blogbarátot kell kreatívnak nevezni és kilinkelni
• a kiválasztottaknak üzenetet hagyni

Legeslegnehezebb a harmadik feladat teljesítése számunkra. Mert akiket olvasunk, azokat mind szeretjük. Átvitt és konkrét értelemben is. És mindenféle értelemben. De itt most csak 5 blog számára van hely, azok pedig a következők:

• OLIVÉR és SZILDA blogja. Szilda egy csomó dologhoz ért, mesét költ a kisfiának, takarót varr, muzsikál és reformosan főz. Nemcsak Olivér barátom kalandjait örökíti meg blogban, hanem van egy príma kis receptes blogja és egy egészséges életmód blogja is.
• Lídia blogja. Lídia két kislány anyukája és hamarosan érkezik egy kisfiú is a családba. Anya csodálja a kiapadhatatlan energiát, amivel terelgeti családját nap, mint nap, lekvárt főz, könyvet olvas, gondolatokat oszt meg és ébreszt, szeret és szeretik.
• Tomi és Beni blogja. Mindketen nagy kópék, a Huncutképző Akadémia kiváló oktatói. Legalábbis én sokat tanulok tőlük. Anya pedig az anyukájuktól.
• Csenge blogja. Szeretjük, mert mindig vidám, mindig mosolyog, mindig valami csalafintaságon töri a fejét. Szeretjük, mert mindig történik valami érdekes vele, vagy körülötte, de legalábbis a környezetében. Szeretjük, mert ő Csenge.
•  Heléna és Ingid blogja. A kezdetektől olvassuk a naplójukat. Anyát Ingrid inspirálta blogolásra és inspirálja a mai napig más dolgokban is. Például, hogy mit főzzön. Vagy milyen előadásra vágyjon (mert elmenni úgysem tud), mert erről is szól ez a blog: az élményeikről, a benyomásaikról, örömről, bánatról, apró mozzanatokról és nagy eseményekről, mindarról ami mozgásban tartja ezt az óriási gépezetet, amit a nagyok így neveznek: Élet.

 Sajnálom, hogy ezzel megszakad a felsorolás, mert minden blogpajtimról tudnék írni. Rájuk talán máskor kerül sor, egy másik játékban.

Köszönjük a díjat ALÍZKÁNAK és LILINEK is. Nagyon megtisztelő, igazán.

ÁRON

Nem állítanám, hogy egy "tedd el és elő se vedd" típusú krapek volnék. Inkább olyan "ha el is teszel, akkor is előjövök", meg olyan "ha nem teszel el, akkor is elő kell kotornod valahonnan" vagyok. Persze, nem a rosszándék vezérel. Pusztán a saját jó kondícióm megőrzésének vágya. No, meg a szeretteimé. Ezen a hétvégén a következő sportokat űztük:

 Kocogtam...

dombotmásztam...

mindentmegmásztam... (ez egy tipikus áronsport)

egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat végeztem...

 És ami az ászok ásza, de sajnos kép nincs róla: RÖPLABDÁZTAM!!! Nagyon szórakoztató volt, Anya ölében voltam, tangós pozícióban a kezünk és igyekeztük visszaverni az Apától érkező labdaáradatot. Nagyon derekasan helyt álltunk és nem szerénytelenség, ha állítom, hogy ebben nekem oroszlánrészem volt. A hangos visításom ugye motiváló hatást fejtett ki Anyára, röpke 11 kilós testsúlyom pedig megakadályozta abban, hogy az ide-oda ugrálásban nehogy felszálljon.

Azért, hogy őszinte legyek, a sportolás nem teljesen veszélytelen, balesetek bármikor előfordulhatnak...

...  de kétségkívül nagyon szórakoztató időtöltés.

A sok mozgástól kiizadt mérget pedig az esti pancsi során egy jó kis úszkálással öblitettem le kisportolt testemről, amitől azon nyomban elpuhultam, ezért most búcsúzom is.

Ha sikerült kedvet csinálnom egy kis testmozgáshoz, akkor jajdejó.

ÁRON

Ez az esős idő nagyon rossz hatással van Anyára. Előszöris, ellustult, folyton itthon ülne. A világért nem vinne sétálni, a parknak meg a közelébe sem megyünk. Aztán, olyan merev lett, állandóan valami hü... szabályokhoz ragaszkodik, hogy például: "Nem megyünk a homokozóhoz, mert vizes a homok!". Meg: "Nem tocsogunk a sárban!". Meg: "Nem mosunk hajat a tócsában!". Meg ilyenek. Na mármost, kérdem én, egyszer régen valaki kitalálta, hogy illedelmes kisfiú a fenti szabályokat, sok más hasonlóval egyetemben az utolsó hangig betartja, és ettől jólnevelt, nagyszerű, aranyos, szeretnivaló drágaság lesz. Hát, legyen már az ember egy kicsit válalkozó szellemű! Tudtátok például, hogy ha a nedves homokot megmarkolod, akkor golyó lesz belőle, és ha ezt a golyót, mondjuk a szép ünneplős kabátkádhoz nyomod, akkor sokáig ott marad, mint egy fénykép? Na, ugye! Hát azt, hogy a tócsában mosott hajnak egészen sajátos illata van, és a frizura tartásán is segít, mert a sár is ugye köt valamennyire, ha nem is úgy, mint a beton. Na, mit mondtam?

Szóval, nem vagyunk mostanában egy véleményen Anyával. Szerinte én lassan kibírhatatlanná válok, de hát épp ő az aki meg is cáfolja ezt a kijelentést azzal, hogy kibír. Pedig már feleselni is tudok! Ma épp azon pörölt velem, hogy lám már megint milyen piszkos a kezem, és hogy ó meg jaj, amikor én lengetni kezdtem a mancsaim az orra előtt és visszaszóltam felháborodva: TITTA! TITTA! (tiszta, khm...)

Na, de nem is akartam én panaszkodni egyáltalán, csak épp azt akartam ide beírni, hogy mint mindenki bizonyára tudja, holnap szombat, azt pedig a vasárnap szokta követni. Ezért én mindenkinek kívánok nagyon kellemes hétvégét. És legyen részetek minél kevesebb esőben!

ÁRON

No, mindegy, holnap már hétvége

Rég nem írtam róla. Pedig megérdemelné. Csendes, türelmes, beletörődő játszótárs, Anyával szinte minden nap átöltöztejük, pelenkát is kap és nem zsörtölődik érte. Csak sajnos malacul eszik, mert bármit a szájába akarok önteni, kifolyik. De ez a legnagyobb hibája.

Ruháit gondosan magam válogatom össze a sajátjaimból és segítek Anyának feladni rá őket. Muszáj foglalkoznom vele, ő a kissebb.

ÁRON

Csenge barátnőm üveggolyókat gurított hozzám, azzal a kéréssel, hogy mindegyik golyóhoz társítsak egy szót, ábécésorrendben.

És mivel egy hölgy óhaja számomra parancs, íme a magyar ábécé a számomra legfontosabb szavak, gondolatok tükrében:

A: autó!!!
Á: Áron
B: Boribon!!
C: cicaneszaladjmárel!
Cs: csakazértisfelmászommindenre!
D: deénnemakarokmostennialudnifelöltözni!
E: egésznapkintlennékajátszónhalehetne
É: ébredjünkkorán

F: fogdamobiltelefontésfuss!!!
G: görögdinnyeteédes!
Gy: Gyuszi (Középfül)
H: hurráhétvégehármanvagyunkegésznap!!
I: iszonyúanjóhancúrozni
J: játszanidejó
K: könyv, Klári
L: labda, lovacska
M: Mama
N: Nagyi
Ny: nyálamfolyikfogamkevés
O: otthon
Ö: ötpercemárhogyadodrámaztapelenkát!!
P: pajtás, Papó, puszi
R: Rezső
S: sosetévesszszemelőlmertakkorrögtönmeglógok
Sz: szívembemindenkibelefér
T: Tata
U: unokórákhosszátegyhelybenücsörögniamikorutazunk
Ü: ügyes
V: virágotmégsosemszedtemanyánakfüvetviszontigen
Z: zoknijöhetmindenmennyiségbendenemalábamra
Zs: zsiráf

 TomiPajti és BeniPajti szintén idegurították a saját üveggolyóikat.

Én továbgurítom azoknak, akiknél még nem voltak, de örülnének nekik.

ÁRON

A következő video pár napja készült és annak példája, hogy a kifutón nem kell a modellnek csontsoványnak lenni, a kecses párducjárás is hanyagolható, amennyiben tündöklő a mosoly.

Ja, és Anya ragaszkodik hozzá, hogy eldicsekedjem: azt a remek kis akadálypályát a szanaszét heverő játékokból és folyóiratokból teljesen egyedül hoztam össze.

Fogadjátok szeretetel.

ÁRON

Ui A filmecskén szereplő topánka nem az enyém. Nem is az Anyáé. Kié is lehet, khm...?

A gyanú: Ha jól sejtem, születésem óta szülői manipuláció áldozata vagyok.

A vád: Szüleim olvasóvá próbálnak nevelni

A terhelő adatok: Amióta az eszemet tudom, mindenféle könyvek vettek körül: kicsik és nagyok, képesmagazin és szakfolyóirat, rágható és nem rágható, vízálló és kevésbé, mesés és állatos, lapozható és kihajtható, rajzos és fényképes, szöveges és szövegnélküli.

Bevallom, mindig érdekesnek tartottam a könyveket, először az élénk színkavalkád vonzotta a tekintetemet, később rájöttem, hogy nassinak sem utolsó. Bátran állítom, hogy kevés baba fogyasztott annyi cellulózt, mint én 4 és 10 hónapjaim között. Aztán valamikor felfedeztem a lapozás technikáját, amitől a könyvek új dimenzióba kerültek és csak fokozták a vonzalmamat. Egy ideje pedig már fel is ismerem a képen látható tárgyakat, gyümölcsöket, állatokat, mutogatom őket, vagy pedig csendben tanulmányozom.

A nap egy kis olvasgatással kezdődik nálunk, midőn hajnalok hajnalán, azaz fél hét táján a szülői ágyban landolok. Szüleim egy tízperces bónusszundi reményében felémdobnak egy könyvet, és rendszerint le is köt, úgy négy-öt percig. Aztán a nap folyamán többször cipelek magam után egy-egy leporellót, követelve Anyától, hogy most rögtön hagyja abba a zöldségpuccot és beszéljük meg, hogy mit csinál a sündisznó. Esténként, immár pizsiben, szappanillat-felhőtől övezve, Apa ölében csendesen tanulmányozom a Petis könyvet. Vagy Boribont. Vagy a macisat. Vagy mindet sorban.

Enyhítő körülmények: az olvasásszeretet csírája valószínűleg már akkor bennem volt, amikor szüleim az első könyvet a kezembe nyomták. Mert, ha a genetikának is van ebbe beleszólása, akkor úgy tűnik nincs más választásom, minthogy olvassak és olvassak. Anya nem tud elaludni esténként, csak ha olvas előtte pár oldalt, Apa pedig egyszerre két-három könyvet is szokott olvasni.

Következtetés: Nem tudom pontosan miért is lettem rajongója a nyomdatermékeknek. Még el kell olvasnom néhány könyvet a témában.

Mivel régi kedvenceimből párat szétolvastam, megettem, szétrágtam, csak az aktuálisakat tudom megmutatni:

a kötelező esti könyv, amitől rendszerint elálmosodom:

az állatos leporellóm, amit nappal hurcolok magam után:

Boribon, a drága, ő bármikor jöhet:

Áron, Boribon és a többiek:

Oktató dokumentumfilm a testrészekről, miegymásról...

A címben szereplő név tulajdonosa - mármint az, akit én ismerek - nemcsak fiatal, szép, mindigmosolygós, de sok éneket, mondókát tud és szereti a gyerekeket. A fentieken kívül még van egy rendkívül fontos dolog, amit róla tudnotok kell. Nevezetesen az, hogy Klári az akivel időnként sétálok, játszóterezek, mialatt Anya vasal, főzi a ronda, de finom leveseit, ügyeket intéz, satöbbi.

A tegnapi közös parkoláson olyan prímán éreztem magam, hogy amikor Anya közel két órai vasalás (a majd 30 fokos lakásban!) után átvett volna, hát nem mondhatnám, hogy repültem a karjaiba. Anya persze kicsit sem búsul ezért. Örül, hogy van egy új barátom...

ÁRON