2008.07.19. 13:42
Könyvmolyképzés első fokon?
A gyanú: Ha jól sejtem, születésem óta szülői manipuláció áldozata vagyok.
A vád: Szüleim olvasóvá próbálnak nevelni
A terhelő adatok: Amióta az eszemet tudom, mindenféle könyvek vettek körül: kicsik és nagyok, képesmagazin és szakfolyóirat, rágható és nem rágható, vízálló és kevésbé, mesés és állatos, lapozható és kihajtható, rajzos és fényképes, szöveges és szövegnélküli.
Bevallom, mindig érdekesnek tartottam a könyveket, először az élénk színkavalkád vonzotta a tekintetemet, később rájöttem, hogy nassinak sem utolsó. Bátran állítom, hogy kevés baba fogyasztott annyi cellulózt, mint én 4 és 10 hónapjaim között. Aztán valamikor felfedeztem a lapozás technikáját, amitől a könyvek új dimenzióba kerültek és csak fokozták a vonzalmamat. Egy ideje pedig már fel is ismerem a képen látható tárgyakat, gyümölcsöket, állatokat, mutogatom őket, vagy pedig csendben tanulmányozom.
A nap egy kis olvasgatással kezdődik nálunk, midőn hajnalok hajnalán, azaz fél hét táján a szülői ágyban landolok. Szüleim egy tízperces bónusszundi reményében felémdobnak egy könyvet, és rendszerint le is köt, úgy négy-öt percig. Aztán a nap folyamán többször cipelek magam után egy-egy leporellót, követelve Anyától, hogy most rögtön hagyja abba a zöldségpuccot és beszéljük meg, hogy mit csinál a sündisznó. Esténként, immár pizsiben, szappanillat-felhőtől övezve, Apa ölében csendesen tanulmányozom a Petis könyvet. Vagy Boribont. Vagy a macisat. Vagy mindet sorban.
Enyhítő körülmények: az olvasásszeretet csírája valószínűleg már akkor bennem volt, amikor szüleim az első könyvet a kezembe nyomták. Mert, ha a genetikának is van ebbe beleszólása, akkor úgy tűnik nincs más választásom, minthogy olvassak és olvassak. Anya nem tud elaludni esténként, csak ha olvas előtte pár oldalt, Apa pedig egyszerre két-három könyvet is szokott olvasni.
Következtetés: Nem tudom pontosan miért is lettem rajongója a nyomdatermékeknek. Még el kell olvasnom néhány könyvet a témában.
Mivel régi kedvenceimből párat szétolvastam, megettem, szétrágtam, csak az aktuálisakat tudom megmutatni:
a kötelező esti könyv, amitől rendszerint elálmosodom:
az állatos leporellóm, amit nappal hurcolok magam után:
Boribon, a drága, ő bármikor jöhet:
Áron, Boribon és a többiek:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csengebaba · http://csengebabaelete.blogspot.com 2008.07.19. 16:02:27
Pusszancs a buksidra!
Csenge
Kryszti 2008.07.19. 16:52:47
Remélem Norman és Márk is szeretni fogja.
Továbbiakban is sok-sok könyvélményben legyen részed! :)
Renátababa · http://renatababa.blogspot.com 2008.07.20. 08:48:07
Ingrid · http://www.simoningrid.com 2008.07.20. 20:54:41
Hatalmas kincs és gazdagság ez :)
Jó olvasgatást!
cucka 2008.07.20. 22:40:36
Örülök, hogy ilyen tudatos könyvmollyá nevelési családba pottyantál, meglátod, később még nagyon hálás leszel érte! :)
Anyukádat puszilom és sajnálom, hogy éppen elkerültük egymást Szatmáron!
masika · http://farkaslili.mlap.hu 2008.07.21. 09:05:44
Lili