Tegnap azon kaptam magam, hogy Anya felnyalábolt egy halom törölköző és néhány némómintás pelus társaságában, de akkor még semmit nem gyanítottam. Merthogy nem tudom mindig kiszámítani, hogy mit miért tesz. Aztán némi bolyongás után egy olyan helyen találtam magam, ahol frisszöld és pihepuha fű simogatja az emberek (pucér!!!!) talpát, játékos napsugarak csiklandozzák az emberek (pucér!!!!) hátát és üdítő kékszínű vizecske hűsíti a többi szintén nem túlzottan felöltöztetett testrészt. És, hogy mi se lógjunk ki a sorból, gyorsan ledobáltunk magunkról ezt-azt, én éppenséggel mindent, közszemlére téve ezáltal kisportolt párductestemet. És a köz, amely abban a ritka szerencsében részesült, hogy engem ilyen lenge öltözékben (azaz öltözéktelenségben) láthatott, nem tűnt elégedetlennek. Nagy népszerűségnek örvendettt Júlia is, aki társam a mindennapi kalandokban, legyen szó strandolásról, esős napok szobafogságáról vagy egy kellemes hancúrozásról egy verőfényes nyári délután. És tudjátok mivel indokolták anyukáink jelenlétünket a naptejjel átitatott barnulnivágyók közt? Hát, ez volt a kosztümös főpróba a közelgő nyaraláshoz!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.