Rég nem írtam róla. Pedig megérdemelné. Csendes, türelmes, beletörődő játszótárs, Anyával szinte minden nap átöltöztejük, pelenkát is kap és nem zsörtölődik érte. Csak sajnos malacul eszik, mert bármit a szájába akarok önteni, kifolyik. De ez a legnagyobb hibája.

Ruháit gondosan magam válogatom össze a sajátjaimból és segítek Anyának feladni rá őket. Muszáj foglalkoznom vele, ő a kissebb.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.