Ha ma nem csütörtök lenne és elseje, azt gondolnám, hogy péntek van és tizenharmadika. Olyan borongós, fejbevágós idő van, hogy sem az alvás, sem a játék nem ment, hiába próbálkoztunk ezzel-azzal. Ebédszünetben Apának produkcióztam egy sort, vigyorogtam és vigyorogtam, de hát az ebédszünet sem tart örökké. És ketten maradtunk Anyával. Délután kettőre aztán már olyan rossz lett a helyzet, hogy sem hason, sem háton, de még ölben sem volt jó. Anya elénekelte és táncolta az összes tudományát, de nem győzött meg. Volt ott szállj el kismadártól tavaszi szélig minden. Leginkább az Áronka szép, Áronka okos refrénű dal jött be nekem, az egész dal csak refrénből áll. Fél ötkor Anya döntött: kimegyünk sétálni! Kenguruba szuszakolt és már indultunk is. De előtte gondosan feltettük a tejet főni. Már jó messze jártunk, amikor Anya észbe kapott, futott haza, csak úgy lobogtam utána.
Remélem a holnapi nap jobb lesz. Nagy menetre készülünk.
A részleteket hétfőn elárulom.

ÁRON

 Mindenért a pelenkareklámok a felelősek. Azt sugallják ugyanis, hogy egy kisbaba eszik, alszik és mosolyog egész nap. Anya is így gondolta. Szép reményekkel várta hármasban eltöltendő közös kis életünket és míg a pocijában hordott, tervezgetett. Hogy majd ha megleszek, mennyi mindent fog ő tudni csinálni. Először is helyrepofozza reszketeg franciatudását és felturbózza hiányos angolját is. Aztán végigpróbálja a házi szépségpakolások arzenálját, amit összeszedegetett innen-onnan. És a lakás, hát az patika lesz, minden nap porszívózás, portörlés, wéce-konyha fertőtlenítés és a rejtett sarkok kipucolása egy régi fogkefével. Ezek voltak a tervek nagyjából. Na, de kérem, nyelvtanulás mellettem??? Az csakis akkor lehetséges, ha az adott nyelvet én tanulom! Arc-, kéz-, láb meg egyéb pakolások? Semmi kifogásom ellene. Csak arra ne számítson, hogy répa szeletekkel az arcán tud engem tenni venni. Vagy, ha mégis megoldja, tuti, hogy öt perc múlva nem lesz ideje lemosni, akkor meg úgy néz majd ki mint aki elaludt a szoláriumban (ki van próbálva!). A takarítás pedig..., na hagyjuk.
Valahogy úgy van vele Anya, mint János bácsi, amikor ment a hasa és az orvos nyugtatót írt fel neki. A problémáját ugyan nem oldotta meg, de már nem is zavarta.
Majd, ha megnőttem, mindent megvalósít. Addig is, nagyokat hancúrozunk és élvezzük az életet hármasban. És ez így van jól nekünk.

ÁRON

 Időnként Anyának eszébe jut megnézni, hogy kik is látogatják a naplómat, vagyis, hogy kik kíváncsiak apró életem nagy eseményeire. Azt is megnézhetjük, hogy ha valaki keresőprogramot használ, milyen kifejezésekkel lehet idetalálni.
Itt vannak a legeredetibbek: 
- háttámla nélküli szék
- virtuális frizura
- woodoo baba
- nudista képek
- kiskacsa
- fodrász árak Udvarhelyen
- borzos frizura 2007
és a legdurvább: sírkő ár

Kipróbáltuk és tényleg, beírtuk a google-ba, hogy: 'háttámla nélküli szék' és megtaláltuk magunkat.
Persze kérdés, hogy aki bútordarabot keres az interneten, miért kattint rá egy nyilvánvalóan babás blogra. De az is kérdés, hogy miért kattint vissza másnap is és azután is.
Hogy mik vannak!

Áron

És megtörtént! Megkaparintottam! Kerek fél percig csak az enyém volt!
Anya épp a ruhákat szedte le a szárítóról és egyszer csak gyanús csendre lett figyelmes. Irányomból semmi hang, egy nyikkanás sem érkezett hozzá, ez pedig fölöttébb gyanús lehet mindenkinek, aki velem valaha is eltöltött pár percet zárt térben. Nem mintha különösebben hangoskodó volnék. De szeretem a hangszálaimat kondiban tartani, ki tudja mikor vehetem majd hasznát nekik.
Szóval, itt hibáztam, belátom, folytatnom kellett volna a gőgicsélést, de a lepcsónak nevezett valami teljesen elbűvölt. Már olyan rég ácsingózom rá!
És Anya... teljesen meglepett. Nem ugrott oda, hogy legurítson a billentyűkről, hanem szaladt a fényképező gépért. Úgyhogy kaptam még egy kis bónusz időt a kóstolgatásra, püfölgetésre.
Csak Apa meg ne tudja!

ÁRON

Nagyon ramaty az időjárás az utcánkban. Elég huzatos lett kint és az eső is folyton szemerkél. A kedvenc vadgesztenyefáim alatt pedig veszélyes lett a séta, mert az ember sose tudhatja mikor koppan a fején egy gesztenye. Ilyen időben kabriózni nem túl kellemes, úgyhogy a babaszekér egyelőre úgy tűnik, hogy téli álomba szenderült. A jó kis séták azért nem maradnak el, Anyával egyetértünk abban, hogy egy kis dekorváltásra minden nap szükségünk van. Úgyhogy magunkra kapjuk a néhány réteg ruhát (rám egyelőre más szokta kapni, ugyebár) és már pattanok is a kenguruba (azazhogy bepattint az a szerencsés flótás akinek az a mázli jut osztályrészéül, hogy a következő 1-2 órában majd 7 és fél kilós jómagamat cipelheti a sok sok vastag cuccal körítve). Így tettünk ma is, délben 1 órát sétáltunk, majd ebéd után még 2 és felet. És, hogy ki volt az a Herkules aki mindezt bírta? Hát Anya.

Kenguruban lenni nagyon kényelmes. És oda lehet bújni Anyához (vagy Apához). És jókat lehet szunyókálni közben.

Javaslom próbáljátok ki. Már ha találtok valakit aki hajlandó cipelni.

ÁRON

Van nekem egy kedves barátom. A hálószobában szoktam vele összefutni, meg az előszobában és a fürdőben. Olyan helyeken ahol tükör van. Ő ugyanis a tükörben lakik. Kábé egy hónapja kezdtünk el szemezgetni. Eleinte csak tisztes távolságból méregettem, aztán miután megállapítottam, hogy külalakja igencsak kedvemre való, megtettem az első lépést a kapcsolatteremtés felé és rámosolyogtam. Ő visszamosolygott. Így kezdődött a barátságunk. Ugyan kissé nehezteltem rá eleinte, mert mindig valamelyik szülőm karjaiban láttam, márpedig rájuk csak én tarthatok igényt, senki más! De aztán beláttam, hogy egy ilyen csinos legényt még ők sem utasíthatnak vissza. Szóval kinyújtottam a karomat felé és ő is így tett. Azóta jókat beszélgetünk, bár az már igaz, hogy mindig a szavamba vág. Nem baj, elnézem neki. Végül is, nem könnyű jó barátokat találni.

 

ÁRON

 Hát, kérem, vége azoknak az időknek amikor engem körbepárnázva Anyáék leraktak a nagyágyra és egy másik szobában tettek vettek. Igaz, hogy előre csak sok nyögés és nagy munka árán haladok, de hátra már a fény sebességével közlekedek. A párnákat körém azzal az elgondolással tették, hogy úgysem tudok rajtuk átmászni még. Igazuk van. De minek ís kinlódjak, mikor alattuk csak átcsusszanok és hopp, máris az ágy szélén vagyok! Tegnap már a fejem is lógott és két kézzel integettem a szőnyegnek, hogy jövök, amikor Anya átrepült a szobán, hogy röptében még elkaphasson. Azóval, kedves szüleim, vége a "Csak leteszem a gyereket a párnák közé az ágyra és mehetek is kak...aót inni" című korszaknak.
Azért nem kell nagyon sajnálni őket. Ma éjjel kipihenhették magukat. Este 8-tól reggel 7-ig durmoltam. Csak egyszer ébredtem, 11-kor, ittam egy kis vizet, utána pedig húztam a lóbőrt reggelig.
Életemben először átaludtam az éjszakát.

ÁRON

Nagyon klassz barátot találtam a hétvégén. Brunónak hívják. Adél keresztmaminál futottunk össze, ugyanis ő ott lakik. És én meglátogattam. Eleinte csak néztük egymást, aztán ő megszagolt engem, én is őt. Aztán ő közeledett felém, én pedig nyújtottam a mancsom, hogy adjak egy pacsit neki, de látszott rajta, hogy ő már puszit is szeretne adni nekem. Ezt keresztmami és Anya már egy kicsit soknak tartotta, úgyhogy nem lett semmi az összeborulásból.
Azért pár képet készítettünk, igaz, egy olyan se lett amelyiken mindketten a kamerába nézünk. Ezen épp a lábamat szagolja Brunó, ami nem szép dolog, de a másik képen én épp a fülét készülök meghúzni, ami még ennél is csúnyább, úgyhogy azt inkább meg sem mutatom senkinek.
Brunó tudja mi az illem, én voltam a vendég és hagyta, hadd legyek én a középpont.
Azért én is tisztességesen viselkedtem és nem bosszantottam őt, elvégre 23 kilóval nehezebb mint én és ezt a teljesítményt tisztelni kell.

Ki tudja, ha nagyobb leszek, tán még azt is megengedi, hogy a hátára üljek? Sosem lehet tudni...

ÁRON

Hadd meséljem el ma én nektek az esti mesét.
Nagyon tanulságos. Remélem mindenkinek tetszik és érdekesnek találjátok.



Jó éjszakát mindenkinek.

ÁRON

A minap azon morfondíroztam épp két evés között, hogy milyen jó lenne egy kis nassolni való. Persze állandó jelleggel végigkóstolok mindent ami az utamba akad, legyen az ajtókilincs, szobanövény vagy bármi ami szájügyembe akad. Namármost, miközben épp valami rágcsálnivaló után vágytam, kezembe akadt... a lábam! Gyönyörű színes zokni díszelgett rajta, épp arra való, hogy az ember leráncigálja. És leráncigáltam a zoknit annak rendje és módja szerint és akkor előbukkant egy nagyon ízletesnek tűnő nagylábujj amire azon nyomban ráharaptam. Így jöttem rá, hogy ez az ínyencfalat hozzám tartozik. A formája, az állaga tökéletes. És mindig kéznél (pardon, lábnál) van.
Fürdés közben zamatosabb, fürdés előtt viszont pikánsabb, ki hogy szereti.
Italajánalt: félédes, fehér tej.
Próbáljátok ki!

ÁRON