Nagyon ramaty az időjárás az utcánkban. Elég huzatos lett kint és az eső is folyton szemerkél. A kedvenc vadgesztenyefáim alatt pedig veszélyes lett a séta, mert az ember sose tudhatja mikor koppan a fején egy gesztenye. Ilyen időben kabriózni nem túl kellemes, úgyhogy a babaszekér egyelőre úgy tűnik, hogy téli álomba szenderült. A jó kis séták azért nem maradnak el, Anyával egyetértünk abban, hogy egy kis dekorváltásra minden nap szükségünk van. Úgyhogy magunkra kapjuk a néhány réteg ruhát (rám egyelőre más szokta kapni, ugyebár) és már pattanok is a kenguruba (azazhogy bepattint az a szerencsés flótás akinek az a mázli jut osztályrészéül, hogy a következő 1-2 órában majd 7 és fél kilós jómagamat cipelheti a sok sok vastag cuccal körítve). Így tettünk ma is, délben 1 órát sétáltunk, majd ebéd után még 2 és felet. És, hogy ki volt az a Herkules aki mindezt bírta? Hát Anya.

Kenguruban lenni nagyon kényelmes. És oda lehet bújni Anyához (vagy Apához). És jókat lehet szunyókálni közben.

Javaslom próbáljátok ki. Már ha találtok valakit aki hajlandó cipelni.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.