Hát, kérem, vége azoknak az időknek amikor engem körbepárnázva Anyáék leraktak a nagyágyra és egy másik szobában tettek vettek. Igaz, hogy előre csak sok nyögés és nagy munka árán haladok, de hátra már a fény sebességével közlekedek. A párnákat körém azzal az elgondolással tették, hogy úgysem tudok rajtuk átmászni még. Igazuk van. De minek ís kinlódjak, mikor alattuk csak átcsusszanok és hopp, máris az ágy szélén vagyok! Tegnap már a fejem is lógott és két kézzel integettem a szőnyegnek, hogy jövök, amikor Anya átrepült a szobán, hogy röptében még elkaphasson. Azóval, kedves szüleim, vége a "Csak leteszem a gyereket a párnák közé az ágyra és mehetek is kak...aót inni" című korszaknak.
Azért nem kell nagyon sajnálni őket. Ma éjjel kipihenhették magukat. Este 8-tól reggel 7-ig durmoltam. Csak egyszer ébredtem, 11-kor, ittam egy kis vizet, utána pedig húztam a lóbőrt reggelig.
Életemben először átaludtam az éjszakát.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.