Anya így mondja: "Hinta, palinta, hintázik Áronka!"

Apa így mondja: "Hinta, palinta, benne ül a paszulyka!" (ezzel a megtiszelő elnevezéssel illet születésemtől fogva)

Ibi így mondja: "Hinta, palinta, két krajcár a pálinka!"

És Te, hogy mondod?

ÁRON

Ki mondaná, hogy a zöld üti a kéket?

Ez a sármos zöld félbajuszka pillanatok alatt felkenhető és, ha elég sokáig nem lát csapvizet, akkor tisztességesen oda is ragad.

ÁRON

Megnéztem, hogy milyen keresőszavakkal találtak ránk az utóbbi napokban. Eredetibbnél eredetibbeket olvashattam. Most pontosan azoknak szeretnék örömet szerezni, akik valami teljesen mást keresve tévedtek erre az oldalra és csalódottan konstatálták, hogy itt olyan nincs.

Tehát:

• aki arra volt kíváncsi, hogy "a hiszti melyik gén felelős érte", sajnos a választ nem tudom, de egy domináns gén, ez kétségtelen. Hisztikezelés esetén nálunk nem a génterápia szokott bejönni (igaz még nem is próbáltuk), hanem például a figyelemelterelés. Bár ha jobban belegondolok, mégiscsak génterápia, mert a gyerek kíváncsiság-génjét stimmuláljuk ilyenkor egy új, érdekes ingerrel.
• akinek az a bánata, hogy "3 éves nemakarja megfogni a kanalat", annak javasolni tudom a zenélő, villogó, csillogó kanalakat, az a tapasztalatom, hogy az ilyet meg szokták fogni. Bár evés ebből sem lesz.
• aki egy "boldog szülinapot versiké"-re vágyott, annak itt van egy: Szülinapodra Néked, kívánok sok szépet, boldog s vidám legyen számodra az Élet!
• aki "piros pöttyös"-t keresett, annak itt van egy:

ÁronAnyu

Családi csendélet a nappalinkban: Apa elmélyülen építőkockázik, én az autókat készítem elő az épülő parkoló számára, Anya a megszáradt ruhákat szortírozza.

Anya Apához: Nehéz napod volt ma az irodában?

Én: Nem!

Összenéznek, mosoly.

Anya újra próbálkozik: Volt sok gyűlésetek?

Én: Nem!

Több kérdés aztán nem volt.

 ÁRON

Ui A fotó nem a nappalinkban készült.

Mostanában nem kedvencem a déli alvás. Megmondom kerek-perec: csak kényszernek engedelmeskedve vagyok hajlandó álomba szenderülni nappal. Mindenféle trükköt bedobok:

• levetkezem, amennyire csak tudok, Anya bejön, visszacibálja rám a cuccokat, ez öt perc
• kidobom a tejes flaskámat, Anya bejön, megkeresi, letöröli, visszaadja, kábé két perc
• kiabálok Anyának: Kaka! Kaka!, Anya be, pelus le, kaka nincs, ejnye-bejnye, ágyba be, ez is olyan öt perc

Sajnos a fenti trükköket naponta csak egyszer dobhatom be, többször nincs rájuk reakció. Ha már az egész palettát végigpróbáluk, nem marad más hátra mint a hinta. Anya szerint rémesen el vagyok kapatva, szerintem meg nem eléggé. Hát, hogy is volna elkapatva egy gyerek, aki ennyi cselt be kell vessen, hogy egy szikrányi figyelmet kicsikarjon a szüleiből??

ÁRON

Bementem a konyhába, ahol felmenőim épp almaügyben pepecseltek.

Apára mutattam: Tátá!!

Anyára mutattam: Gágá!!

És kimentem.

Anya megsértődött.

Áron

Bár Anya sokáig viaskodott, kézzel-lábbal kapálózott, a végén szokás szerint én győztem. Tudniilik, arról mesélek éppen, hogy biztos észrevettétek, hogy bár mondókák, versikék, dalocskák, kiszámolócskák és egyéb nyalánkságok bűvöletében élek nap, mint nap, hála női jellegű szülőm irodalmi lelkületének, ebben a naplóban még soha nem osztottam meg egyetlen kedvencemet sem. És nem önzőségből cselekedtem ezt, vagyis inkább nemcselekedtem, hanem, mert kedvencből is több van: sima kedvenc, nagyon kedvenc, hiperkedvenc és ultrakedvenc. Most nem taglalnám, hogy melyik kategória mit jelent, inkább közkinccsé teszek egy ultrakedvencet, ami a leglegebbtől is feljebb van. Úgy két lépcsőfokkal.

Van egy kisöcsim, neve Samu,

Oda-vissza van érte anyu,

apa is, én is,

minden nagynéni,

családunk szeretet-alapú.

 Kész. Ez egy versezet, így kell szavalni:

                                         vanegyki söcsimne veSamu

odavisz szavanér teanyu

apai séni

smindennagy néni

családun xerete talapu.

Ja, és ne fogjátok vissza a tempót, ha már jól megy, csak pörgősen, pörgősen!!!

ÁRON

Az izgalmak már péntek éjjel elkezdődtek. Eleinte csak diszkrét zajok hallatszottak, inkább csak reccsintések, de hajnal körül bekeményített és hangos recsegés-ropogás közepette leugrott a menyezetről. A függönytartóról van szó. És vitte magával a menyezet egy részét. Reggel, amikor megláttam ezt az izgalmas fejleményt, örömem határtalan vol. Tudam, hogy szüleim azért találták ki ezt a klassz játékot, hogy végre barkácsolóst játsszunk Apa szerszámaival. Csak azt nem értettem, hogy miért kellett engem eltávolítani a közelből amikor a lyukbetömés-csiszolás-festés-mázolás művelet következett, mert speciel nálam jobban senki nem tud festéket elkenni a családban. Na, mindegy, valahogy megvígasztalódtam amikor megtudtam, hogy megyünk a barkácsáruházba új függönytartóért. Tyű, hogy ott mennyi kütyü-mütyü-tyütyü van a polcokon és mind arra vár, hogy lerámoljam, átrendezzem az árcímkéket, satöbbi! Az új függöny karnistól meg egyenesen el voltam ragadtatva, mert biztosan tudtam, hogy ilyen hosszú és vastag botja senkinek nincs a játszótéren. Ám, mielőtt megmutathattam volna a baráti körömnek, Apa fel is szerelte. Persze nem egyedül, én buzgó odaadással segédkeztem a műveletben, rendelésre vittem a csavarhúzót, csavarokat, amire pedig neki nem volt szüksége, azzal megszereltem a saját autóimat, a széket, a tükröt, Anya zoknisfiókját, mindent.

Ó, és hős is voltam a hétvégén. Találtunk egy háromévesforma kislányt bezárva az autójukba és én ütögettem neki az ablakot, hogy ne sírjon. Azán jött egy néni és mondta, hogy már két órája figyeli az ablakból, erre gyorsan hívtuk a rendőrbácsikat, akik kiszabadították. Felbukkant az apukája is, szemmel láthatóan neheztelt amiért beavakoztunk, én pedig a mutatóujjammal hadonászva mondtam, hogy "Nunununu". Anya diszkréten a hóna alá kapott és elpucoltunk onnan.

Áron

Az alábbiakban egy rendkívűl egyszerűen elkészíthető receptet teszek közkinccsé, melynek nagy előnye, hogy kevés alpanyagot vesz igénybe, a mosogatás pedig dolgunk végeztével igazán minimális. A végeredmény szemnek, orrnak, tapintószervnek ingere. Az ízlelőbimbókról itt most szó ne essék, de az feltétlenül megemlítendő, hogy az emésztőrendszert egyálalán nem terheli meg, feltéve ha az előírásnak megfelelően fogyasztjuk ezt a remek.... házi gyártmányú popsitörlőt!

Ezeket a dolgokat érdemes előkapni hozzá: egy csomag Zewa Wisch and Weg konyhai papírtörlő, 3 és fél deci víz, két kanál babaolaj, két kanál babafürdető, egy popsitörlős doboz

Így készül a mű: előbb előkészítjük a papírtörlőt. Így hajtogatjuk: behajtjuk félig, majd a perforációig, majd félig, majd újra a perforációig, olyan lesz, mint egy leporelló. Az imigyen elődolgozott törlőket aztán csinos dobozba helyezzük gyöngéden (kicsit nagyobbak mint a doboz), majd elkészítjük a páclét. Ehhez a fent említett folyadékokat összeöntjük, kettőt kavarunk jobbra, kettőt balra, kivesszük a kanalat az immár homogén öntetből és kétszer (nem többször!!) a tál széléhez koccintjuk és nézzük ahogy egy csepp öntet lepottyan a kanálról. Immár tökéletesnek mondható a páclé, mostmár nincs más hátra, mint ráönteni az illatos folyadékot a dobozban lapuló törlőkre.

Néhány óra elteltével a popsitörlő fogyaszthatóvá válik. Popsink egészségére!

Megjegyzés: köszönjük az ötletet Lídiának!

 Ismét játékra invitált három csinos hölgy: Borika, Csenge és Renáta. Hozzájuk Olivér Pajtim is csatlakozott. Hát, ilyen jófej társaságnak már nem lehet nemet mondani, úgyhogy gyorsan előkaptam magamról hét dolgot, amit reményeim szerint még nem osztottam meg veletek. Merthogy miről is szól ez a játék?

Ezeket kell tenni:

1. Linkeld be a blogodba azt, aki felkért erre a keringőre
2. Ossz meg magadról hét dolgot. Akár különleges akár hétköznapi vagy esetleg titok.
3. Kérj fel te is hét Barátnőt vagy Pajtit, nevezd meg őket, és linkeld ki a blogodban.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban a játékról.

Nos, az alábbi tényeket, még a Story magazin sem tudta eddig:

•  Született farmerlegény vagyok. Gazdaságomban helyet kapnak úgy a csőrös kétlábúak, mint a patás négylábúak. Biogazdaságot működtetek, semmi mesterséges táp, igaz valódi sincs. És sikeresek a tudományos kutatásaim is az állatok életképességének fejlesztése terén is: a boci és a ló vígan velem fürdenek esténként, bár köztudottan szárazföldi állatok.
• Kedvenc testrészem a köldök. Mindenkinek büszkén mutatom, kérés nélkül is, ha alkalom adódik rá. Cserébe én is meg kívánom tekinteni mások köldökét. Sajnos erre csak ritkán nyílik lehetőségem.
• Harapok. Látható nyomokat hagyva. De ez maradjon köztünk.
• Az első összetett szót, amit tökéletes tisztasággal ejtek, Apától tanultam: cicifix. Előszeretettel használom a játszótéren a barátaimmal folytatott eszmecserékben, vagy csak úgy, homokozás közben dünnyögöm a többi kedvenc szavammal együtt.
• Abigélnek indultam, Anya szentül állította, hogy kislány vagyok és szinte félidőig lánykori nevemen szólított. Aztán megmutatkoztam.
• Imádkozom esténként. Anya mondja, én pedig figyelem, hogy minden egyes szó elhangozzon. Az ima egyre hosszabb, mert minden egyes pajtit megemlítünk, a baráti köröm pedig egyre csak duzzad.
•  Egyszer elcseréltem a labdámat egy fél üveg sörre. A bácsi jó mókának tartotta mindaddig, amíg el nem szaladtam új szerzeményemmel.

Szerintem már mindenki résztvett ebben a játékban, akit ismerek, azonban ha mégsem, szívesen elolvasnám, milyen megírnivalója van a témában: Boti Pajtimnak, Lídiának és Klárinak, a megmaradt négy helyre önként lehet jelentkezni.

ÁRON