Köszönöm Mamának a fincsi áfonyalekvárt!

ÁRON

Anya: Áron, ki törte el ezt az autót?

Áron: Papó...

Anya: Ki rámolta ki ezt a fiókot?

Áron: Papó! Papó!

Anya: Áron, ki pakolta ki a cipőket a szekrényből? Ki hordta szét őket a lakásban?

Áron:Papó! Papó!

Anya: Fiam, miért festetted össze az arcodat a markerrel?? Most napokig nem fog lejönni!

Áron: Nem baba! Papó!

És, hogy kicsoda Papó? Nagytatám, aki 310 kilométerre lakik tőlünk...

Így csinálja egy profi:

A szükséges felszerelést a tett helyszínére cibálja, majd...

... beüzemeli és azután...

... nagy odaadással munkához lát, miközben...

... odafigyel a kényesebb részletekre is, mint nehezen elérhető polcok alatti rész, vagy...

... apróbb szöszmöszök manuális eltávolítsa, de nem feledkezik meg...

... a kényes felületekről sem.

És mindez nem vicc. Áronnak a takarítás oltári komoly. Saját portörlővel rendelkezik és szigorúan ragaszkodik hozzá, hogy ha már az egész lakást nem is lehet, de a nappali két foteljét ő porszívózza át. Ha valami kiömlik rohan a feltörlőért, ha morzsákat kell felseperni a konyhakőről, az csakis az ő kiváltsága lehet egy speciálisan ilyen helyzetekre használt miniatűr seprű-lapát páros segítségével.

Mosáskor már régóta segít, kiszedni a tiszta ruhákat a gépből, de mostmár cipeli a teregetőhöz és egyenként adogatja is a kiterítendő holmikat. És tudja, hogy zokni, harisnya a fürdőszobai törölközőszárítón szárad, úgyhogy azt automatikusan odaviszi.

A legjobban azt szeretem, hogy már rá lehet bízni apróbb feladatokat, pl. vigyen be valamit a szobájába, nyisson ki egy ajtót, mert tele a kezem (utóbbit csak e hét óta).

Persze továbbra is ő az aki a legtöbb házimunkát generálja, mert úgy tűnik a rendet nem szereti, csak a tisztaságot, de ha mindezek mellett a főzésért is így fog lelkesedni, azt gondolom, hogy szerencsés lesz majd valamikor az a lány... :)

De hát ez még nagyon távoli zene, én pedig nem arról vagyok híres, hogy nagyon elfogulatlan lennék a csemetémmel kapcsolatban :)

Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

ÁronAnyu

... de nagyon nagy szeretettel kívánok mindenkinek BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET ez új esztendőben!!! Szeretném megköszönni mindenkinek a sok ünnepi jókívánságot, nagyon kedves részetekről! Én két héten át közelébe sem mentem a világhálónak, egyáltalán nem kedves részemről, tudom, tudom... De! Elmesélem, hogy telt nálunk idén a Karácsony.

Igazi Meseországban jártam, vastag, süppedős, fehér hóval, lovas szánokkal, csilingelő csengettyűkkel, óriási fenyőfákkal, hosszú és meredek szánkópályákkal, kanyargós hegyi falvacskákkal és barátságos csuparánc-mosolyú lakóikkal...

Ez Libán, Apukám abszolút kedvenc helye, mert itt a csönd szinte tapintható és a levegő télen nyáron fenyőillatú.

Első hóba -lépésem fergetegesre sikeredett. Rögtön derékig le -süllyedtem.

A tél nekem igazán jó barátom. Akarom mondani hó-barátom, pardon...

Balázs Pajtival lestük az angyalkákat Karácsony délutánján.

A közös szörpölés alatt kidolgoztunk néhány hatásos szülő- bosszantó stratégiát. Nagyon ment nekünk a csapat-munka.

Utókarácsonyi feladvány: Én 86 cm magas vagyok. A karácsonyfa 184 cm-rel magasabb. Hány piros gömb található a fán?

Szilveszteri csillag-szórás. Anya és Balázsapu a tüzes artisták, Balázs és jómagam a lelkes publikum, Apa a fotográfus, Balázsanyu a veszély-elhárító osztag.

Apa és az ő szerelmetes Hargitája.

Itt épp csont- brigádot játszottunk. Csonttá fagytunk a minusz 19 fokban. De jó volt!

Mivel a fentieken kívül még rengeteg érdekes dolog történt velünk, nem ígérem, hogy nem folytatom.

Mindenkinek nagy kacsócupp és pacsi,

ÁRON

Tavaly így vártam a Jézuskát (meg a Mikulást is).

Idén pedig így.

Mostanában szokás szerint nem lesz időm írni, történni fog ugyanis holnap reggel, hogy elutazom Gyergyóba. Apáékat is viszem. Hogy kihez és miért megyünk, azt legközelebb mesélem el, mert nálunk a szokásos "megőrülökettőlabolondokházátólfiúk" fíling van. Anya a haját tépi, Apa a haját vakargatja, én pedig növesztem, egyelőre. Prímának ígérkezik a hangulat, az izgalmasabb részletekkel majd visszatérek.

ÁRON

Kedves mindenki, annyira szép hétvégében volt részem, hogy irigylem magamat. Egy olyan barátnőm társaságát kaptam ajándékul másfél napra, aki abszolút partner minden huncutságban, energiái kiapadhatatlanok, amit nagyon díjazok és úgy általában minden téren egy hullámhosszon működünk. Az már csak hab a tortán, hogy a szüleink is tök jól elvannak egymással, így nem sokat zavarták akciódús tevékenységünket, melynek célja részben az volt, hogy az otthonunkat katasztrófaövezetté nyilvánítsák.S miközben szüleink különböző színű, állagú és illatú nedveket szürcsölgettek különböző méretű, formájú és textúrájú poharakból és közben transzfrontális tapasztalatokat osztottak meg egymással, mi, az áldott jó gyerekek, nem zavartunk, hanem rohantunk, majd felborultunk, feltápászkodtunk, újra rohanás, bukás, talpra pattanás, és így tovább. Időnként bezárkóztunk a szobámba és felmásztunk az asztal tetejére, vagy csak úgy elvoltunk kettesben, csendesen. Bőven akadtak olyan pillanatok is, amikor csak álltunk és néztük egymást, mint itt:

Mi ketten és a panoráma.

Ilyen jó volt a hangulat!

Két duracell nyuszi.

Ez a másfél nap ugyan túl hamar eltelt, de nem múlt el nyomtalanul: megtanultam cuppantós puszit adni és egy új szót ismételgetek azóta is szünelen: Hanna! Hanna!! (szerk. ford. - Heléna! Heléna!!)

ÁRON

Azt hiszem, hogy mostanra már mindenki megfeledkezett Róla, a nagyszakállú, pirossapkás, feketecsizmás Mimmimiiiii!!!!-ről. Én nem, kábé kétpercenként gondolok rá és jó hangosan szólongatom, hátha visszajön. Mert azt meg kell hagyni, nagyon rendes volt ez a Mikulás, egy jó nagy dobozt hagyott itt nekem. Volt abban a dobozban minden, mi szem-száj-mancsnak ingere! Először is rengeteg apró és nagyobb gól!! azaz golyó!!!!, bár Anyáék, ha jól emlékszem, narancs meg mandarin elnevezéssel illették őket. Mindegy, nem kell annyit variálni, belerúgok, gurul, ez a fő! És egy egészen tekintélyes súllyal rendelkező gól!!! is volt a dobozban, amit pomelonak illik hívni. Utóbbinak sok eőnye van az előzőekkel szemben, pl nem gurul be a nappali szekrény alá, hogy aztán majd pár hét múlva figyelemre méltó illatával magára vonja a figyelmet, nem könnyű rálépni, de ha mégis sikerülne, nem loccsan szét a nappali fehér szőnyegén. És többfunkciós, ugyanis nemcsak labdának kiváló, de csemegének is. Igaz, a folyamat nem reverzibilis, ha egyszer ettél egy pomelóból, nem focizhatsz többet vele. Nálunk legalábbis ez a szabály itthon. Na, és akkor még nem is meséltem, a sok gyümölcs alatt rejtőzködő játékokról és könyvekről, amelyekkel pillanatok alatt jópofa kis káoszt teremtettem a nappaliban. Nemhiába na, jófiú vagyok én, tudja ezt a Mimmimiiii!!! is és remélem a Jézuska is figyelembe veszi, hogy ezen e héten csak négyszer-ötször feleseltem vissza Anyának (naponta, khm..)

Én, a doboz és a káosz egy része. A Mikulás ekkor már messze járt.

Óh, és elfelejtettem megemlíteni egy jelentéktelen apróságot: egy ici-pici aprócska virgácsocska is lapult szerényen a csomagban, mondanom sem kell, csupán szimbolikus volt, minden célzatosság nélkül...

ÁRON

Anya már mondogatja pár napja, hogy a Mikulás a kertek alatt jár és néha bekukkant az ablakon. Na, én elkaptam egy ilyen ritka pillanatot és megláttam a szakállát!!! Azóta egyfolytában figyelek ki és simogatom a képzeletbeli szakállamat én is. Bármi különöset látok vagy hallok azonnal szólok! Huhh, szerintem üljetek ki ti is az ablakba, aztán majd referáljatok!

Kézcupp és pacsi

Áron

Nem tévedés a cím kedves barátaim, én vagyok az a szegény elhanyagolt gyermek. Szomorú történetem, amelyet most megosztok veletek, hogy okuljatok belőle, már múlt szombaton elkezdődött. Igen, aznap lettem másfél éves. Tudom, hogy nem olyan óriási dolog ez, hiszen sokunkkal megesik a másfélévesség, de ez nekem egyszeri alkalom volt, így méltán számíthattam szüleim részéről némi extra figyelemre!!! Na, nem úgy lett. Anya már korán reggel elment valami kompresszusra vagy mire, de akkor még megértőnek mutatkoztam: a nagyon tehetséges gyermekek megérdemlik, hogy néha velük is foglalkozzon egy kicsit Anya.

És azután, hétfőn, elkezdődött a borzasztóság... Anya minden áldott reggel puha puszit nyomott a kobakomra és elkacsázott más gyerekekhez! És vitte a sok színes könyvet, és egyéb kincseket is, amiket pedig úgy "átdolgoznék" én is! És élvezi! És szereti! Felháborító! És így akarja folytatni egészen Karácsonyig!

Persze én harcolok... azzal kezdtem, hogy jól felbosszantottam a dadusomat, tisztességes nevén (B)Ibit, hátha elpanaszolja Anyának, aki mérgében itthon marad. Nem jött be. Aztán nem akartam enni, hátha Anya, látva éhségsztrájkomat, zokogva rámborul és esküt tesz, hogy még legalább öt, de inkább hat évig nem mozdul el mellőlem egy percre sem. De ez a módszer sem hatott. Próbálkoztam a délutánnemalvás megerőltető technikájával is, hátha kimerült szülőm nem bírja majd a megterhelő két műszakot. De sajna, akaraterőm nem bizonyult elég erősnek és belealudtam a nagy tiltakozásba.

És, amikor azt hittem, hogy ezek után már rosszabb nem jöhet, hát jött. Csütörtök reggel arra ébredtem, hogy se Apa, se Anya sehol és nem is láttam őket egészen vasárnap délutánig! Felháborító! De ebben legalább volt egy jó dolog is: én vigyáztam ezidő alatt Mamára és Tatára és nagyon jó fejek voltunk mindhárman!

Most megint együtt vagyunk itthon, mi hárman: Apa, Anya és én. Úgyhogy megyek és ki is használom, hogy a fejükre mászhatok.

ÁRON

Majd' másféléves áronizmusok a teljesség igénye nélkül:

nemm! = nem

i-i = igen

silla = csillag

tetté = tessék, kérem

gól = labda

tész = kész

gyolyó = minden, ami kerek

pá-pá és táj-táj = üdvözlő és elköszönő udvariassági formulák

tátá = Apa és az erősebb nem minden tagja, korhatár nélkül

néni = Anya és a többi nőnemű élőlény

doja = oda

páh-páh = háp-háp

Bibi = Ibi

Babi = Bali

titti = kicsi

mimi = cica

iáiá = csacsi

süsss! = csücs!

hinta

baba = Áron

sá = sál

lálá!!! = gyere, táncoljunk!

ninanina = minden jármű ami szirénával rendelkezik

Bonbó = Boribon

tej

tee = tea

vivi = víz

jajjajjj! = jaj jaj

nini = nézd

nin = nincs

jóó = jó

kaka = pelenka, kakas, kaka, Kukori

pipi = csirke, Kotkoda

papííí = papír

hámm! = éhes vagyok

fáá = fáj

háll = halló

ho = hó

ti = ki

be, fel, le

ha!! = hallgasd!

múú = boci

cici

hajó