A múlt heti csokor:

1. Épp mennénk be a boltba, néni jön ki Bounty szeletet rágcsálva. Erélyesen rászólok: Aszt add ide, néni! Csodák csodája értette az anyanyelvemet, így mire Anya észbekapott volna, már átszellemült képpel csámcsogtam a finomságot, amit a néni megkezdett.

2. Ismerős néninek sorolom családom tagjait: Szászbejja, Szászánonbaba, Szászisván, Szászjező, szászlábú (utóbbi a kedvenc altatódalomból ihletett)

3. Jut eszembe, lejárt a boldog Anya-korszak. Miután Anyát hosszú néni-korszak után hajlandó voltam pár hétig Anának titulálni, úgy tartom ez már nem elég izgalmas, ezért újabban a keresztnevén szólítom: Bejja!!!

4. Apa kókuszt hámoz. Aggódva követem az eseményeket, amelyek kisfejsze bevonását teszik szükségessé: Apa, vidázz a kezedje! (kb.35ször)

5.Anya felemelt egy kisbabát és szeretettel ölelgette. Mivel csakis tévedésből tehette, figyelmeztettem a helyzet ciki voltára: Aszt tedd le, asz nem Ánonbaba!

6. Anya magyaráz: Ma jön hozzád Júlia és megnézi majd a nagy fehér macidat. Én ijedten: Júlia nem esz meg a nad fehér maci!

7. Ez régebben történt: Adél keresztmami érdeklődik a szüleim neve iránt, Anyát tudtam, de az Apa nevénél elakadtam. Törtem, törtema fejem, majd kiböktem: Hát, nem Jező!

Mindenkinek szép hétvégét kívánok!

ÁRON

Mivel vasárnap Anya névnapja egybeesett az én 22 hónapfordulómmal, ráadásul tündöklő napsütésre ébredtünk és már vagy egy hete nem kirándultunk, úgy döntöttünk: mennünk kell, de sürgősen! Megcéloztuk Szeged patinás városát, amelyet mindhárman másért szeretünk. Apa szerint nincs a világon jobb halászlé, mint amit itt főznek, Anya egyszerűen csak szeret andalogni ezeken a helyeken, én pedig annak örülök, hogy mindig csurran-cseppen nekem is valami ezekből a kiruccanásokból, vagy egy állatkerti séta, valami új játék vagy pedig pamutrétegek fázós porcikáimra.

Azzal kezdtük, hogy: elmentünk erre a helyre, aholis tombolásból alapos leckét vettem a 3 éves nagyoktól és az 5 éves öregektől.

Aztán Apa megkapta a halászlevesét és azzal együtt az évi pirospaprika adagját.

Aztán Anya is kapott sétát meg ezt-azt.

Aztán hullafáradtan, de feltöltődve hazarobogtunk.

Itt a vége, fuss el véle.

ÁRON

Már jó ideje nem tartottam számvetést arról, hogy milyen irányba halad Áron fejlődése. Talán inkább azért, mert mint minden korabeli gyereknél, nála is olyan rohamos a haladás, hogy mire valahogy összeszedem az új tudományokat, ő már le is hagy pár körrel.

Azért néhány aspektust kiemelnék, három olyan dolgot, ami eléggé megnehezíti az együttélésünket, bár örömre adnak okot.

Kérdez: úgy egy hónapja kezdte, azzal, hogy Hova mész? Mindenütt, minden helyzetben, ahol mozgó élőlénnyel találkozott, csak úgy folyt belőle a sok Hovamészgalamb-hovamésznénibácsi-autó, stb. Aztán jött a Hol van?, amit már ugye a tárgyakra is kiterjesztett. Rövid idő elteltével megjelent a Micsinálsz?, és pár napja a sláger a Mi ez? Remélem, a Miért? korszak még egy picit odébb van, mert információéhes csemetém minden kérdésére választ vár.

Fél: azt vettem észre, hogy amióta ugrásszerűen megnőtt a szókincse, sokféle félelem gyötri. Talán abból fakad, hogy kitágult neki a világ, de az is lehet, hogy csak két különböző fejlődési esemény véletlenül találkozott. Mindenesetre, ha az apja kalapál, akkor őt félti, ha én porszívózok, akkor engem, ha véletlenül szembejön velünk a szomszéd kutyája, amikor sétálni indulunk, nem mozdul a kapu elől, amíg huszadjára nem biztosítom róla, hogy a "tutus nem esz az autót", nem eszi meg a lépcsőházban hagyott taposóautóját.

Uralkodik: ami nem újdonság és nem egyedi, de egyre fárasztóbb. Újabban mániái vannak, pl. csak macis zoknit hajlandó felvenni vagy olyat aminek a talpán csúszásgátló pöttyök vannak. Csak betűlevest hajlandó fogyasztani, ha az nincs, akkor éhségsztrájkba lép. Provokál minden helyen és minden helyzetben. A tiltott cselekvés előtt megkérdezi: Nem szabad? Nem, válaszolom. És megteszi.

Hát, így áll a helyzet két hónappal a munkába lépésem előtt. Imádni fogják az óvodában.

ÁronAnyu

Ezen tetteket követtem el az utóbbi hét leforgása alatt:

Júliával versenyt visítottunk. Sajnos a döntéshozatal előtt a zsűri átmenetileg megsüketült.

Kerimamival lepertusodtunk. Ugye, nem csak szerintem igazságtalan a poharaink méretbeli különbsége?

Apával felfedeztük Kisvakond lakását. Egy bottal ajtót fúrtam neki, hogy kijöhessen. Biztos nagyon örült.

Kozmetikai szalont nyitottam a szobámban található bútorok és egyéb tárgyak számára. A fél kilós Sudokrémből jutott az arcomra, hajamra, a kanapéra jó vastagon, a frissen mosott ruhák mindegyikére és minden plüss barátomra. Apropó, a kanapé eladó!

Három új fogat növesztettem és gyakran meghatódtam.

Hivatalosan is megnyitottam a 2009-es tavaszi homokozószezont.

Ennek a képnek története van. Egy kis műanyag kanalat elcseréltem egy labdára. A labdát elcseréltem egy marék műanyag halra. A műanyag halakért cserébe rápattanhattam erre a príma kis mocira.

Csináljátok utánam!

Mindenkinek hasonló mozgalmakat kíván barátsággal,

ÁRON

... hogy hogyan változott át Pumukli Julianus baráttá.

Úgy, hogy Anya ollója megcsókolt szombaton és így borzos káposztafejből jólfésült kislánnyá degradálódtam avanzsálódtam.

Én, az incidens előtt:

Én, az incidens után:

ÁRON

... Anya számára természetesen tőlem származik, bár sajnálatos módon ő nem értékelte megfelelőképpen.

Déli alvásom körüli nézeteinket próbáltuk egyeztetni semmi sikerrel, ugyanis alvással kapcsolatos elveink oly tökéletes párhuzamban futnak egymás mellett, hogy azok soha találkozni nem fognak. Na mindegy, szóval én álltam nyerésre, egész pontosan három-null volt az állás mérkőzésünk második órájában, amikoris a hintában elszenderedni látszottam, szemeim leragadtak, fejem Jező popójának támaszkodott, Anyában pedig ismét halványan felderengett az életöröm, lelki szemei előtt megjelent egy szendvicsforma ebéd és egy bögre tejeskávé képe. Anya miközben sajgó karját tapogatta, épp azon morfondírozott, hogy amint megáll a hinta, átcsempész az ágyikómba Jezőstől, háromkutyástól, amikoris kristálytiszta és álmosságmentes tekintetemet ráemeltem és imigyen szóltam: Ana talpa ninc pötty!!! Anya szívéhez kapott, álmai pedig kártyavárként omlottak össze szemem láttára. Mivel éreztem, hogy közlésem magyarázatra szorul, sebtében kiegészítettem: Ánonbaba talpa van somó pötty!!! És hevesen lóbáltam szemei előtt a csúszásgátló pöttyökkel dúsan megáldott zoknimat. Eddigre néma beszélgetőtársam is összeszedte magát, így rászántam magam a következő lépésre: Anya putil a talp! Hát puszilta. A precízitás kedvéért a végén még hozzátettem: Ánonbaba nem puti Ana talp!!

Hogy utolsó nyilatkoztom váltotta-e ki vagy valami más nem tudom, de Anya udvariatlanul kiemelt a hintából és bepakolt a kiságyba. Most pedig ügyesen aludni fogsz, egyedül. Csak te és a pöttyök. Meg Rezső. Meg a kutyák. Szóval aludj. Ezt mondta és már ment is. Én pedig szót fogadtam. Ez volt tulajdonképpen a második meglepetésem Anyának.

ÁRON

Meg kell mondanom, nem mindig értenek a szóból ezek a nagyok. Bár az esetek többségében sikerül hatékonyan kommunikálnunk, időnként roppant idegesítő szokást vesznek fel: tizenötször is képesek visszakérdezni, hogy asszongya: Mit mondtál, szívem? A végére már egész dühbe gurulok, hogy hogy nem képesek ezek dekódolni egy sima három-négy szavas mondatot. Azért vannak sikerélményeim is, amikor a szájbarágás módszerével körülírtam mondanivalómat.

• azs nem tu-jó-judi, azs nod-di-judi! (ezt nagyon tagoltan magyaráztam Anyának, mire végre megértette)
•  a malac azs disznóbaba (ez az állattani tény tegnap este világosodott meg elmémben és csodák csodája a szülők részéről nem volt ellenvetés)
• kakanina (ez teljesen saját nyelvújítás, egyik kedvenc szavam). Aki kitalálja, hogy mi a magyar megfelelője azt nagyon nagyon megdícsérem!!

ÁRON

Nehéz napokat élünk kedves barátnőim és pajtikáim. Krízis van nálunk, nem gazdasági, inkább úgy mondanám... anyasági. Merthogy fent nevezett szülőm miután hetekig ragaszkodott hozzá, hogy azt mondjam: kérem és köszi, most, hogy használom eme udvariassági formulákat, mintha sikítva próbálna menekülni   már nem lenne olyan lelkes... A kéjem-mel még semmi baj nincs, de a köszi rész még nem az igazi... Namármost, elmagyarázom. Imádok mindent megköszönni, ezért egész nap Anya nyomában járok lesve az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat a fáradozásaiért. Például kétnaponta kimosásra kerül egy gépnyi a ruháimból, én pedig minden egyes ruhadarabot külön megköszönök, hogy beteszi a gépbe, aztán mindet külön megköszönöm, hogy kiveszi, a szárítónál szintén felteszem a KösziAnya lemezt, aztán rohanok Anya után amikor el kell pakolni az immár tiszta cuccokat a szekrénybe. Nem tudom még pontosan, hogy a napi háromezer köszianya irritálja Anyát vagy az, hogy mindegyikre külön kell felelnie: szívesen, Áron. A helyzet még ennél is szomorúbb, ha példának okáért vásárolni megyünk. Mindenkinek mindent megköszönök, néznek rám, mosolyognak, megpaskolják az arcomat, satöbbi, de senki nem mondja, hogy szívesen. Anya pedig fordítógépest játszik.

Ha pedig legújabb szenvedélyemre gondolok, amit tömören csak így neveznék: legyenmárvégrerenddenemahogytigondoljátokhanemahogyén, akkor a helyzet tragikusba fordul át. Rend iránti megszálottságom odáig fajult, hogy nem lehet takarítani itthon. Persze nem úgy kell elképzelni ezt a rendet, hogy játékaim a polcon katonás vonalban sorakoznak, hiszen azoknak szétterítve van helyük a lakás különböző pontjain. Hanem, ha egy szőnyeget felvesz Anya, hogy kirázza, vagy egy széket kivisz a konyhából, hogy máshol rááljon, na akkor fájdalmam könnyekig hatoló, nem is beszélve a pojszívó rémséges fenyegetéséről, meggyőződésem ugyanis, hogy minden alkalommal beszippantani készül Jezőt, nappalaim és éjszakáim hű társát.

S, ha már az éjszakáknál tartunk, azok csodásak. Hogy hogy nem, mindig sikerül valamilyen módon átcsempésztetnem magam a szülői ágyba és ott fergetegeseket mulatok kilencedmagammal. Mert ugye nem hagyhatom egyedül a sötétben Jezőt, kis-sünit, nagy-sünit, a hájom kutust, lefántot. Bár Apáék megpróbálták csökkenteni a hívatlan vendégek számát, ebből ugyebár én nem engedhetek, ezt órákon kereszül képes lennék a tudomásukra hozni. Így a béke és az aránylag pihentető éjszakák érdekében most szülői különengedéllyel a baráti köröm egy része is velünk alszik. Reggel aztán felmenőim gyűrötten cserélnek tapasztalatot, hogy kinek mely része zsibbadt el, attól függően, hogy mije lógott le az ágyról, feje vállastól vagy a lába térdestől, netán mindkettő. Ó, de uppsz, én ilyen titkokat már nem árulhatok el...

ÁRON, a megnemértett

... kívánok minden elbűvölő hölgyismerősömnek!!!!

Puha kacsócuppok,

ÁRON

Anya nagy rajongója a címben említett úriembernek, ezért ha gyakorlásképpen megkeresel és megtalálsz engem ezen a képen:

... akkor már tovább is léphetsz a haladó szintre és megkeresheted Waldo-t is itt.

Jó böngészést!

Áron