Születésem alkalmával újra megtapasztalhatta kicsiny családunk, hogy milyen príma kis országban élünk. Tudniilik, január elsejétől minden újszülött baba ajándékot kap állambácsitól, ami ruhaneműt és babaápolási cikkeket kellene tartalmazzon. Ez lenne a babacsomag. De mivel január óta még nem tudták megszervezni a megszerveznivalót, hát pénzben kapjuk a csomag értékét. Azaz kapnánk. De nem adják.
Az egész egy jó kis detektíves játékhoz hasonlít. Történt ugyanis, hogy kósza hírek keringtek arról, hogy kapnék ilyen csomagot. Ravasz keresztkérdésekkel kiderítettük, hogy a hír igaz. Aztán el kellett mennünk a tett helyszínére, ami már egy fokkal nehezebb volt. Az utcát még aránylag hamar megtaláltuk, de aztán... Mi a 2. számú épületet kerestük, de a 4.-sel kezdődött a házak számozása. Itt rövid közvéleménykutatást tartottunk, kikérdeztünk néhány tanút, de sajnos senki nem tudott segíteni.  Így kóvályogtunk összevissza egy darabig és egyszer csak hopp, megtaláltuk, teljesen véletlenül! A 18-as és a 20-as számú házak közé bújt! Jó, valahogy bekerülünk, beadjuk a szükséges papírokat, időpontot kapunk két hónappal későbbre. Két hónap eltelik, Anya nagy büszkén elviharzik a már említett helyre, de sajnálják, nincs pénz. Talán egy újabb hónap múlva. Eltelik a hónap, Anya ismét kiszáll a helyszínre, szóba sem állnak vele. Anya asztalra csap, főnököt követel. Főnök nincs, csak egy tisztviselő, a legkisebb, így aztán pénz sincs. Van viszont újabb időpont.

Hogy aztán lesz-e a dologból valami vagy sem még rejtély. Majd kiderítjük.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.