2012.11.13. 16:05
A dolgok rendje..
Áron: - Mi az, hogy asszony?
Én: - Felnőtt néni, általában férje is szokott lenni.
Áron (megkönnyebbülve): - Jaj, még szerencse, hogy te nem vagy asszony. Az mégiscsak olyan csúnya szó...
Én (csodálkozva): - Ó! Hát miért gondolod, hogy én nem vagyok asszony?
Áron (magától értetődő természetességgel): - Hát csak abból, hogy te nem vagy felnőtt.
Én (meglepődve): - És akkor mi vagyok?
Áron: - Hát nagylány. Az anyukák nagylányok.
Én: - Értem. És mikor lesznek az anyukák nagylány helyett felnőtt nénik?
Áron: - Soha. Amikor a gyerekek felnőttek lesznek, akkor az anyukák hirtelen öreg nénikké válnak. És a fiuk meg a lányuk vigyáz rájuk. Muszáj. Muszáj nekik. Ez a dolguk.
Én: - De nem is muszáj. Csak, ha akarják.
Áron (határozottan): - De igen, muszáj. Különben nem rendes gyerek az a gyerek. Ez a dolgok rendje.
Elsomfordálok. Felhívom anyukámat. Meg anyósomat is. Elvégre ez a dolgok rendje.
Szólj hozzá!
Címkék: család árondolog
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.