Ha már a szobámról kezdtem mesélni, hadd dicsekedjek: múlt héten szerény lakom átvedlett raktárszobából tisztességesen berendezett, takaros kis gyerekkuckóvá. Az eset úgy esett, hogy szombaton egy nagy autó állt meg a házunk előtt, belőle kipattant egy nagy méretű bácsi, több nagy méretű doboz társaságában. Az említett úriember és a dobozok felsétáltak a második emeletre és bekopogtak. Szüleim viharos gyorsasággal űrítettek ki minden mozgathatót a szobámból, többek között engem is. A bácsi pedig dobozostól befészkelte magát a szobámba. Kíváncsiságom nem ismert határokat. Vajon ki a bácsi? És mi lehet a dobozokban? Idegenektől való félelmem teljesen elpárolgott amikor megláttam a frankó kis fúrógépet és a sok egyéb nyalánkságot, amiknek a nevét nem tudom, de szúrtak és veszélyesnek tűntek, tehát nagyon vonzóak voltak. Anya nem férfi, ennek következtében nem osztotta a szerszámok iránti lelkesedésemet és rövid úton kihalászott a dobozok közül.
De segítőkészségem már megállíthatatlan volt, a bácsi közben teljesen barkácsműhellyé alakította a szobámat, és már meg sem tudom mondani mit tetszett jobban: a hóhullásszerűen szállingózó por vagy a fülsüketítő zaj vagy inkább a ropogós fadarabkák, amik mindenhol szétszórtan hevertek? Apáék úgy ítélték, hogy a helyzet egészségi állapotomra káros lehet, így nappali-fogságra ítéltettem. Most aztán bánták, hogy anno minden ajtót kivétettek a nappaliból, hogy az tágasabbnak és szellősebbnek hasson. Na, kérem, én a tágas és szellős nappaliból úgy kislisszoltam, hogy csak! Persze, alvásról szó sem lehetett abban a nagy ricsajban. Így aztán egész jól elbogarásztunk hármasban a szőnyegen: Apa, Anya meg én.
Amikor már minden játékomat megtapogattuk (én meg is kóstoltam őket), túl voltunk a tízórain, sőt az ebéden is, és Anya már vagy negyvenedszer érdeklődött Apától, hogy meddig tarthat még a barkácsolás a szobámban, egyszerre csak előbukkant a dobozos bácsi, immár dobozok nélkül és közölte, hogy a mű elkészült és akkor bizonyos formaságok lebonyolítása után távozna.
A formaságok lebonyolodtak, a bácsi távozott, az üres dobozok maradtak, a szobámat pedig visszafoglaltam.
A végeredmény egy részét ti is láthatjátok.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.