A minap azon morfondíroztam épp két evés között, hogy milyen jó lenne egy kis nassolni való. Persze állandó jelleggel végigkóstolok mindent ami az utamba akad, legyen az ajtókilincs, szobanövény vagy bármi ami szájügyembe akad. Namármost, miközben épp valami rágcsálnivaló után vágytam, kezembe akadt... a lábam! Gyönyörű színes zokni díszelgett rajta, épp arra való, hogy az ember leráncigálja. És leráncigáltam a zoknit annak rendje és módja szerint és akkor előbukkant egy nagyon ízletesnek tűnő nagylábujj amire azon nyomban ráharaptam. Így jöttem rá, hogy ez az ínyencfalat hozzám tartozik. A formája, az állaga tökéletes. És mindig kéznél (pardon, lábnál) van.
Fürdés közben zamatosabb, fürdés előtt viszont pikánsabb, ki hogy szereti.
Italajánalt: félédes, fehér tej.
Próbáljátok ki!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.