Tizedik hófordulómhoz közeledvén számvetést tartottam eddig elért eredményeimet illetően. Igen, ha az ember elér egy bizonyos kort, elkezd hátrafele is tekintgetni. Én is azt csinálom minden álló pillanatban, és ha a helyzet kedvező (pl. Anya mosogat, vasal, satöbbi) akkor pillanatok alatt meggyomlálok egy szobanövényt vagy átrendezem a tányéros polcot a konyhában. De, nem is erről akartam írni...
Tehát, holnapután tíz hónapot töltök, szép kerek szám, és pontosan tíz hónappal több, mint születésemkor az életkorom. Utánanéztünk, hogy van-e egyéb változás is. Van bizony...
Paramétereim így változtak:
súlyom: 3300gr ---- 8900gr
hosszam: 51cm ----75,5cm
Alvási szokásaim tekintetében szüleim ajkát panasz rám nem hagyhatja el: bár nappal nem remekelek (kétszer alszom, fél-másfél órákat), a tyúkokkal fekszem 7-fél nyolckor, éjjel 2-3 magasságában táplálkozom (csak beadják a cuccot és megoldom egyedül) és utána lóbőr reggel hétig. Sajnos hétvégén is korán kelünk, e tekintetben hajthatatlan vagyok, de hát aki a tyúkokkal fekszik az a kakassal kel.
Táplálkozási szokásaimnak egy teljes bejegyzést szenteltem a korábbiakban, több szót nem is akarok pazarolni eme teljesen fölösleges macerára.
Napirendemet illetően elmondhatom, hogy a reggeli ébredés, a délutáni séta és az esti fekvés megközelítőleg azonos időben zajlik, eme pontok közötti törénések pedig rendkívül széles skálán mozognak. Anya igyekszik az evések időpontjához is ragaszkodni, én igyekszem őt erről leszoktatni...
A legszembeszökőbb változás tíz hónappal ezelőtti önmagamhoz képest a tudományaimban mutatkozik (még szerencse), de ezeket a változásokat az Áronológia szekcióban taglalom ('Ezt már tudom' címszó alatt tessék keresni, szombatnál nem hamarabb).
Fogaim száma -3- is előrelépésként könyvelhető el a születésemkori állapothoz képest.

Hát, most hirtelen ennyit tudtam előkapni.
Ja, és hogy Anya kedvencét el ne felejtsem: már nem csak befogadni tudom a szeretetet, rengeteget tudok belőle termelni magamban, néha csak úgy folyik ki belőlem. Puszilom Apát, Anyát ahol csak érem. És a parkban is  minden bébit át akarok ölelni és jó szorosan tartani. Félnek is tőlem, mint a tűztől még a nagyobbak is...

Mindenkit puszilok,
ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.