Először is nagyon röstellem, hogy csak úgy leléptem és még búcsúlevelet sem hagytam. Pedig nem az a fajta fickó vagyok. Be kell valljam: hölgy van a dolog mögött. Mégpedig Anya. Ő és egyesegyedül ő a hibás mindenért. Ugyanis leszakadt a dereka. De, elmesélem...
Szóval, mondtam már, hogy imádok a lábaimon helyet változtatni. A lakásban, ha csak egyik kezemmel kapaszkodok az anyai mutatóujjba, olyan peckesen lépkedek, mint egy kiskakas. Bár, a a hangok, amik formás ajkaimat elhagyják, inkább egy csatába vonuló indiánnak válnának dicsőségére. Na, de járni nem csak a szobában kell tudni, hanem az udvaron is, ami vastag, széltőlvédő szkafanderemben nem a legegyszerűbb mutatvány. Tehát, kivonultunk Anyával egy kis friss levegőn történő edzésre. Mindkét kezét igénybe vettem a gyakorlathoz, és nagyon élveztem a dolgot. Mondhatom, fáradhatatlannak bizonyultam! Bezzeg Anya! Röpke 20 perc séta, azaz csekély hatvan kör után határozottan kijelentette: kész, neki leszakadt a dereka. Néztem körül, de a lógó derekat sehol se láttam. Egyetlen furcsa dolog Anya természetellenesre csavarodott testtartása volt. Még jó, hogy fáj a dereka, ha egyszer olyan görbén járkál, akartam mondani. De nem mondtam semmit, mert jól nevelt krapek vagyok. Anya még azt is értésemre adta, hogy egy időre beszüntetjük a patáimon történő sétákat, mert, hogy az ő szavaival éljek: "neki ehhez nincs dereka". Én nem tudom, hogy képzeli, fel sem érek a derekáig, hát komolyan gondolja, hogy én nyúltam le neki és miattam nincs? Ki érti ezeket a nőket??
Mindegy. Várom a hétvégét, Apa ma érkezik és visz minket holnap haza. Megnézem, hátha neki még megvan a dereka...
Addig is maradnak a szekeres séták. Nincs okom panaszra, abban Anya helytáll. Derekasan.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr62369401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boti · http://botibaba.blogspot.com 2008.03.07. 13:30:04

Sajnos, mi nem tudunk cserederekat adni, mert nekünk is csak egy van :) Úgyhogy jobbulást Anyukádnak!
Azért jó kondiban vagy barátom :)
üdv: Boti

Csengebaba · http://csengebabaelete.blogspot.com/ 2008.03.07. 14:03:38

Áhám, kezdem érteni a csíziót! Akkor e miatt a derekas probléma miatt mondja anya folyton, mikor felfele törekszem, hogy nem, neked még nem szabad felállni. Attól fél, hogy én is a két pici babapiskótámon akarok helyet változtatni.

masika 2008.03.07. 16:45:58

Ne izgulj Áron nálunk sem jobb a helyzet, bár nálunk Apa a kriplibb.Hát hiába, hozzánk képest már öregek ezek a szülők:-)
Apropó! Hiányoljuk a fotót a bejegyzés mellől!

Lili

Lillus · http://www.kicsililla.freeblog.hu 2008.03.07. 19:26:49

Áronkám! Ezek az anyák tök egyformán működnek! Az én anyum is állandóan panaszkodik, hogy így meg úgy fáj a háta és nem vezetget engem! De hát egyedül meg tök hamar elfáradok! Sebaj, van mami, aki szívesen vállalkozik rá. Talán Téged is bevállal! :) Hmm? Puszik!

Alízanyu · http://www.mioten.freeblog.hu 2008.03.07. 20:18:10

Sziasztok! Nahát-nahát! Ez igen! Te milyen ügyes vagy és kitartó! Anyának meg minden elismerésem, az én Anyum is szokott ilyet csinálni. Jobbulást a derekának, vigyázzatok magatokra, minden jót! Alízka és Anyuja

Ingrid 2008.03.07. 21:43:57

Milyen figyelmes Apukád van, éppen nőnapon lepi meg Anyát (no és persze Téged). De Te is igazi lovag módjára viselkedsz, hogy így köszöntöd a Hölgyeket.
Puszilunk Benneteket!
süti beállítások módosítása