Tegnap arra ébredtem, hogy hirtelen nyolc hónapos lettem. Mit mondjak, elcsodálkoztam. A legfurcsább az volt, hogy úgy tűnt, rajtam kívül senki nem vette észre, hogy már nem vagyok olyan kis pisis. Igen, nagy pisis lettem...
Mondjuk, Anyának estefelé eszébe jutott, de csak azért, mert valaki indiszkréten a korom iránt érdeklődött. Később jelentette Apának az eseményt, de úgy látszik, hogy ő még nálam is jobban el van veszve térben-időben, mert csodálkozott szerfelett. Hogy hűha, meg nahát!
Este persze nem akartam szokásos időben lefeküdni. Még mit nem, nem vagyok én kis tökmag hét hónapos, hogy a tyúkokkal feküdjek! Aztán beláttam, hogy okos enged, elaludtam, és onnantól kezdve úgy viselkedtem, mint egy komoly nyolchónapos. Nem vacakoltam éjszakai programokkal.
Szóval, érzem én, hogy érettebb lettem az utóbbi időben. A fejem lágya is jobban be van nőve, mint pár hónapja. De sajnos nem viselkedhetek civilizáltan minden pillanatban. Anya miatt, tudjátok. Ő megszokta, hogy kisbabája van, akit folyton kell maga után cipelni, akit ringatni kell, aki esik, pottyan, hüppög és kesereg, nem alszik el egyedül és éjszakánként gyakran felébred. Nem komolyodhatok meg túl hirtelen, tekintettel kell lennem Anyára.
Szóval, nyolc hónap ide vagy oda, nem fog sok minden változni nálunk. Tapintatból.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.