Áron sikeresen elfújta a négy szülinapi gyertyát, nagy a sikerélmény...

- Kívántál valamit? kérdem.

- Azt kívántam, hogy ne legyen soha többé hábojú, és az embejek béküljenek ki - válaszolja mély meggyőződéssel.

Pontosan négy éve történt... erre a találkozásra nem lehet teljesen felkészülni és az emlék ma is felkavar. Egészen apró volt és csúnya, ordított, ahogy a torkán kifért és vörös volt, mint a főtt rák és az a sohanemérzett illata... Testem minden molekulája sajgott a fájdalomtól és ujjongott az örömtől... Örök szerelembe estem!

ÁronAnyu

- Nagyon fojjó ez a leves... Töltenél bele egy kis folyékony hidjogént?
- Öööö... tessék? Hogy mit?...

xxx

- Ez a leves nem finom, Anya!
- Ne mondd, hogy nem finom, amíg nem kóstoltad meg!
- Jó! Akkor finomatlan...

xxx

- Anya, mi ez a fehéj matyuka ami a levesben úszkál?
- Az a tejföl. Sajnos összement...
Szigorú tekintet, összeráncolt homlok, mutatóujj figyelmeztető állásban:
- Tejföl! Tessék feldolgozódni!

Áron fejlődéselmélete szerint:
A kisfiúk amikor megszületnek kisbabák lesznek. Azután tyrannosaurus rex-ek. Három éves korukban pedig kiscsoportosok.
A kislányok először bébik, majd angyalok lesznek, azután pedig átváltoznak bőgőmasinává.
Áron szerint a fejlődés ezzel meg is áll.
Egyet értek vele, ha arra gondolok, hogy legtöbb férfi tényleg kiscsoportos óvodás módjára viselkedik sokszor :)

(A képen a gyerek nem himlős, csak összepingálta magát valami lemoshatatlan filctollal. Majd kinövi...remélem...)

... amit nem tudtam, amíg nem volt gyerekem:

1. ... hogy egy tekercs WC papír darabkáit röpke két óra alatt ki lehet piszkálni egy gépnyi frissen mosott ruhából...

2. ... hogy a dinoszauruszok valójában nem haltak ki, hanem minden sarkon leskelődnek ránk és egyetlenegy módszerrel ilyeszthetőek el: a nyílt utcán terpeszállásban, kissé hajlított térdekkel teljes tüdőbedobással kell ordítsani, hogy: ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

3. ... hogy mit jelent az a szó, hogy: tojsztoji...

- Ezek a futóizmaid? kérdi és markolja közben a vádlimat.

- Igen, válaszolom.

- És itt vannak a gondolkodóizmaid - állapítja meg és gyöngéden végigsimít a fejemen.

- Anya, szép vagy!
- Te is, kicsim.
- Nem, te most azt kell mondjad, hogy köszönöm. A fiúknak nem kell mondani, hogy szép vagy, mejt ők tudják. Csak a lányoknak kell elmondani. Minden nap.

Megyek ma a gyerekért óvodába, s kisírt szemmel vár. Hüppögve meséli:
- Tü-tü-tünde óvó-vó-vónéni elve-vette a jepülőmeeeeett, brühühühű....
Mondom neki kérjen bocsánatot, beszéljék meg.
Jó. Figyelem őket tisztes távolságból: Áron gesztikulál, érvel, sír, teljesen össze van törve. Óvónéni figyelmesen hallgat, de nem adja meg magát könnyen. Jó pár perc meggyőzési hadművelet után végre a gyerek beveszi a várat, vagyis visszakapja a papírrepülőjét. Teljes metamorfózis, lerázza magáról a bánatot, nevetve repül felém.
- Mondtad óvónéninek, hogy bocsánatot kérsz?
- Mindent mondtam amit kell, anya...

- Ijtam neked levelet, anyák napjája!
- Jaj, de jó! Felolvasnád?
- Pejsze.
"Anyák napjás vejs.
Kedves Anya,
köszönöm, hogy voltunk Töjökojszágban.
Boldog kalózok napját.
Szejetettel, fiad
Ájon."

(határozottan állítom, hogy soha meghatóbb verset nem hallottam! :) )

A fenti, roppant hízelgő ajánlat júniusban hangzott el. Akkoriban a vőlegényjelölt még meglehetősen határozatlan volt nősülés kérdésében, így a leánykérés hangvétele inkább tapogatózó, információszerző jelleggel bírt. A menyasszonyjelöltnek, azaz nekem, ennyi is elég volt a meghatottsághoz, és párás szemmel habogott valamit arról, hogy ő immár férjezett. A nősülni kívánó fiatalember kissé megkönnyebbülten konstatálta, hogy milyen nagyszerű, hogy anya neki is menyasszonya meg apának is, így vagyunk mi egy boldog házaspár hárman. A téma pár napra feledésbe merült, de csak azért, hogy alapos átgondolás után a vőlegényjelölt részéről, teljesen új formában kerüljön ismét ajánlat tárgyává. Az új szemlélet szerint, jobb lenne, ha apának nem is lennék már menyasszonya sem, meg felesége sem, csak és egyedül csak Neki, habár apát is megtartjuk, mert ő is a családhoz tartozik, ugyanúgy mint Rezső...  Jelen állás szerint családunk szerkezete a régi, bár az ostrom rendkívül körmönfont időnként...

zsibi