Megyek ma a gyerekért óvodába, s kisírt szemmel vár. Hüppögve meséli:
- Tü-tü-tünde óvó-vó-vónéni elve-vette a jepülőmeeeeett, brühühühű....
Mondom neki kérjen bocsánatot, beszéljék meg.
Jó. Figyelem őket tisztes távolságból: Áron gesztikulál, érvel, sír, teljesen össze van törve. Óvónéni figyelmesen hallgat, de nem adja meg magát könnyen. Jó pár perc meggyőzési hadművelet után végre a gyerek beveszi a várat, vagyis visszakapja a papírrepülőjét. Teljes metamorfózis, lerázza magáról a bánatot, nevetve repül felém.
- Mondtad óvónéninek, hogy bocsánatot kérsz?
- Mindent mondtam amit kell, anya...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.