2010.11.03. 19:33
Anya...lennél a feleségem?
A fenti, roppant hízelgő ajánlat júniusban hangzott el. Akkoriban a vőlegényjelölt még meglehetősen határozatlan volt nősülés kérdésében, így a leánykérés hangvétele inkább tapogatózó, információszerző jelleggel bírt. A menyasszonyjelöltnek, azaz nekem, ennyi is elég volt a meghatottsághoz, és párás szemmel habogott valamit arról, hogy ő immár férjezett. A nősülni kívánó fiatalember kissé megkönnyebbülten konstatálta, hogy milyen nagyszerű, hogy anya neki is menyasszonya meg apának is, így vagyunk mi egy boldog házaspár hárman. A téma pár napra feledésbe merült, de csak azért, hogy alapos átgondolás után a vőlegényjelölt részéről, teljesen új formában kerüljön ismét ajánlat tárgyává. Az új szemlélet szerint, jobb lenne, ha apának nem is lennék már menyasszonya sem, meg felesége sem, csak és egyedül csak Neki, habár apát is megtartjuk, mert ő is a családhoz tartozik, ugyanúgy mint Rezső... Jelen állás szerint családunk szerkezete a régi, bár az ostrom rendkívül körmönfont időnként...
zsibi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gneke 2010.11.03. 21:10:42
Puszi Nektek:
gneke
(örülök, hogy visszatértetek)