2009.05.31. 21:17
Ha szombat, akkor szülinap! 1. rész
Az elmúlt hetek egymást követő rendkívüli események láncolata volt számomra, néha csak kapkodtam a fejem, hogy ma itt, holnap már ott, ma még a megszokott, de holnaptól már teljesen másképp zajlik az életem. De, szokás szerint, előreszaladtam...
Az első rendkívüli dolog, ami elindította az eseménylavinát, az volt, hogy 5117 batyuval megpakolva (melyek közül 3217 az én holmim volt, további 1500 - Anya szerint tök fölösleges kütyü, mütyü, tyütyü - apacucc) röpke nyolc órás zötykölődés után megérkeztünk Udvarhelyre atyai nagyszüleimhez. Miután a viszontlátás nagy öröme csillapodott (de nem múlt el!!), szóval kábé két nap múlva testületileg elrobogtunk Libánba, melyről oly sok ódát elzengtem már virtuális naplóm lapjain. Ez volt tehát a második rendkívüli esemény.
A továbbiakban rövid kirándulásokat ejtett meg családi triónk, de a bázishelyünk Libán maradt. Ilyen kirándulás volt például amikor kedvenc unokatesóm vacsorameghívását fogadtuk el Gyergyóba, ez volt ugyebár a harmadik rendkívüli esemény. Itt ugyan pöttyösre zabáltam magam, de olyan ribilliót csaptunk Balival, hogy öröm rá visszagondolni.
A következő rendkívüli esemény, szám szerint a negyedik, Heléna érkezése volt. S miután legszebb szöszke barátnőm kifogástalanul viselkedett a Budapest-Libán útvonalon, amely sem könnyűnek, sem rövidnek nem mondható, érkezése másnapján kirándulásra invitáltam, mégpedig a mesés Békás szorosba, ahol békát nem láttunk ugyan, roppant kősziklákat, sebesen tovafutó hegyi patakot, dús lombú, illatos fenyőfát viszont annál többet.
És még egy rendkívüli dolog történt aznap: KÉT ÉVES LETTEM!!
A következő nap pedig szombat volt, és a rendkívüli események oly gyors egymásutánban követték egymást, hogy már nem is számoltam: barátok érkeztek, sok-sok ölelés, nevetés, ajándékok is garmadával és egy autós torta!
Sajnos ez a vakáció is hamar elmúlt, ahogy már azt a vakációk szokták, én pedig azon kaptam magam, hogy robogok az autóban hazafelé, barátok nélkül, patak nélkül, mogyoróvessző nélkül, tábortűz nélkül...
Ráadásul Anya másnap ment is a dolgozóba...
Azért senki se gondolja, hogy JajszegényÁron, mert a rendkívüli események nem értek véget. De erről majd legközelebb. Most a képek következnek.
Születésnapi zsúrom színhelye, Libán. Kedves meghívottjaimat egy Áron-tábla terelgette megfelelő irányba.
Azoknak akik a trendi kiegészítőkre buknak elárulom, hogy a libáni patakban az idei nyár slágerdarabja a 40-es méretű csípőig érő gumicsizma.
Balázs unokatesóm és mentorom rutinosan bontogatja az... én szülinapi ajándékomat...
Akár grimaszolásról van szó, akár kürtőskalácspusztításról, Helénára biztosan számíthatok. Fent nevezett eledel fogyasztása Gyilkostón erősen ajánlott.
Anya, Apa, három gyerek és az autós torta. Szép mese.
És akkor az elmaradhatatlan boldog családi fotó, amelyen mindenki spontán és természetesen mosolyog.
Folyt. köv.
Áron
5 komment
Címkék: születésnap ünnep kirándulás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kismaruszja 2009.06.02. 07:15:39
üdv: Botiék
thinuviel 2009.06.02. 07:21:40
Csengéék
Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2009.06.02. 17:40:52
Ingrid 2009.06.02. 23:23:13
A gumicsizmás fotó azért mindent visz :)
Köszönjük a meghívást és még egyszer: nagyon-nagyon boldog születésnapot!