Nem, még nem mentünk el nyaralni, Csengécske és többiek, csak tengernyi tennivalóm akadt az utóbbi időben. Aminap például erőszakos cselekedet ártatlan áldozatául estem, midőn a sétálón egy háromévesforma kolléga hozzámcsapódott, majd se szó se beszéd ölelkezési szándékkal közeledni látszott. A kezdeményezés nem volt ellenemre, félig lehunyt pilláim alól lestem a romantikus gesztust, de a folytatásban annyi szenvedély volt, hogy erre igazán nem számíthattam. Cuppanós helyett ugyanis akkora pofont kaptam, hogy csak úgy csengett bele a fülem, még az egyensúlyomból is kibillentett. Álltam megdöbbenve, szótlanul, Anya is csak pislogott, mert ilyen szépen csengő pofont ő még életében nem is látott, csak a filmeken. Meg gondolkodott is, hogy most csapjon botrányt, vagy rohanjon oda hozzám zokogva, vagy pedig egyszerűen konstatálja, hogy igen, a gyerek kikerült a dzsungelbe... Végül aztán megbeszéltük a dolgokat, azaz Anya beszélt, én meg hallgattam, mivelhogy percekig nem ocsúdtam fel a döbbenetből.

Mostanában a fogaim is erősen szöszölnek. Mutatom Anyáéknek, hogy ott, rá is harapok, ha bedugják az ujjukat tapizni, de semmi nem hoz enyhülést. Szilárd kaját múlt hét óta nem fogyasztok, csak tej, joghurt, néha egy falás dinnye. Érdekes, hogy a nem emészthető szilárd dolgokat pedig élvezettel gyömöszölöm a számba.

Hogy valami jót is írjak, új mozgásformákat sajátítottam el és gyakorlom rendszeresen. Pl imádok lábujjhegyen járni. Most már hátrafelé is balettezek, aminek néha következményei is vannak. A következmények persze általában fájnak, de még így is élvezem.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.