Szombat reggel ráérős piacolást tartottunk, minek következtében gyümölcs és zöldségkészletünk vetekedik a sarki áruséval. Előszöris ott van mindjárt a cseresznye. Ebből két fajtát árultak a piacon, egyiket úgy mint "nagyon édes" cseresznye, másik mellé a táblára csak ennyi volt írva: "böjti cseresznye". Feltételeztük, hogy utóbbi azt jelenti, hogy a gyümölcs húsmentes, ezért kértünk is mindjárt két kilót. Aztán ugye a meggyet sem lehetett otthagyni. Na, abból is vettünk annyit, hogy bespájzoltunk egész télre. Fél napig tartott a kimagolás, a fal újrameszelése pedig újabb fél napot vesz majd igénybe.
Délután csicsásra vettük a figurát és sűrű illatfelhő közepette elvágtattunk CsongiPajtihoz, hogy megoszthassa velünk a szülinapja felett érzett örömét. Ez nagyszerűen sikerült, az öröm ránk is átragadt, olyannyira, hogy nem is akaródzott hazamennünk. Még annyit a buliról, hogy úgy bezabáltam a birkapörköltből, hogy Anyának mostmár senki nem hiszi el, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok egy nagyevő.
A vasárnap csúcsponja az állatkert volt. Oda mentünk, bár Anyának egyáltalán nem akaródzott. Megértem szegényt, mostanában ugyanis többször is áldozatul esett orv támadásoknak: két-három hete egy darázs bemászott a pólója alá, az eredményt sokáig vakargatta volna, ha nem a háta közepén lett volna, aztán múlt héten összebalhézott egy macskával. Érthető, hogy nehezen szánta rá magát, hogy betegye a lábát egy olyan helyre ahol katicabogárnál nagyobb állatok élnek. De nem történt semmi baj, bár a strucc mintha tényleg kissé csúnyán nézett volna Anyára.
A laza kis hétvégét sétatéri teraszozással zártuk, melynek során megállapítottam, hogy bár gyorsabban szaladok a galamboknál, ők ügyesebben repülnek, mint én. Apa konstatálta, hogy az idegenek kiváló bébicsőszök, ugyanis ő csak lezseren hátradőlt és élvezte a meleg löttyött, miközben velem jóformán minden arra elhaladó sétáló foglalkozott, felsegítettek, ha lehuppantam, eldiskuráltak velem, fényképezgettek, satöbbi. Anya pedig árgus szemmel figyelte az idei divatot, majd a végén szomorúan vonta le a következtetést: idén sem jött divaba.

Képriport:




Csongorék házában rengeteg a lépcső, ott gyakoroltam a le- és felmászást. Miután megcsodálátok a pompás lépcsőfokokat és a korlátot, tessék észrevenni az én eleganciámat is.














Anya a teknőcökről mesél. Minden szavát megjegyeztem.



















Még pár év és én kapom Apát ölbe.











Nem tudom, ti hogy vagyok a dologgal, de én már várom a következő hétvégét!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.