Hát, nem fogjátok elhinni, de... Nem, kezdem az elején. Szeretném itt leszögezni, hogy én egy drága, szeretetreméltó és szeretetre éhes gyermek vagyok, akinek súlyosan korlátozzák a jogait. Remélem ezt a bejegyzést elolvassa valami gyermekvédő néni vagy bácsi is, és sürgősen intézkedik, hogy minden legyen újra a régi. Tehát, a szomorú tények a következők. Anya szombaton kimenőt kapott. Két barátnőjével kapucsínózott. Ennek pedig tragikus következményei lettek rám nézve. Merthogy a két néni imigyen okosította Anyát: "Mi az, hogy nyolc hónapos a gyerek és még eteted este meg éjjel? Ha enni akar, tartsa magának az üveget! Este be a kiságyba, puszi, maci, cumisüveg és viszontlátásra! Éjjel úgyszintén!" És az elméleti oktatást gyakorlatba helyezés követte. Eljött az este, pancsi, pizsi, satöbbi és hopp, a kiságyban találtam magam! Pislogtam nagyokat, hogy nono, valamit kifelejtettünk aranyoskáim. Jött is a tej, de meg kell mondanom őszintén, hogy egyedül ittam, mint a ló, mert Apáék gyorsan kispuliztak a szobából. Éjjel az álnokság megismétlődött, semmi gyere bújjál Anyához drágaságom, itt van Apa ne sírukálj. És reggel a huncutok kisimultan ébredtek és nagyokat vigyorogtak, hogy jujdejófiúvoltálazéjjel. Hát, ha egyszer nem hagytak érvényesülni!
És ez még mind semmi. Más okosságot is tanult Anya a barátnéniktől. Hogy állítólag mi az, hogy ott kell mellettem ülni a szőnyegen, meg engem ölben tartva főzni, mert egyébként áriázok?? Tessék hagyni a gyereket, hadd vinnyogjon. Majd, ha látja, hogy nincs értelme abbahagyja és keres magának elfoglaltságot. És eképpen lőn.
Szóval, nem elég, hogy nem választhatom meg szabadon azt, hogy miképp szenderüljek álomba, de még ébrenlétemben sem tehetem azt, amit szeretnék, nevezetesen az Anyán való csüngést napi tíz órában.
Én már mindenbe beletörődtem... Ez a sorsom... Ma vasaltunk. Segítettem Anyának, hogy lássa milyen jó fiú vagyok. Én szortíroztam a vasalnivalót. Apa ingei kerültek a popóm alá, a nadrágokkal beborítottam a nappali padlóját. A frissen vasalt ágyneműből lett a morzsolókendő, amit szopogatni is lehet.
Anya értékelte az igyekezetemet. Miután másodszor is hiába vasalta ki a lepedőmet, megengedte, hogy csüngjek rajta egy kicsit.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr95315319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boti · http://botibaba.blogspot.com 2008.01.28. 21:21:23

Hej Áron barátom! Már én is hallottam efféle barátnői tanácsokról. Mi eddig csak a nappali alvás terén váltottunk. Este igenis kikövetelem, hogy tessék engem ölben tartogatni, mert balhé lesz! És éjjel is ölben kapok enni Anyától. Remélem nem lesz folytatása ennek a folyamatnak!
üdv: Boti

Áronbaba 2008.01.28. 21:27:16

Nem tom, pajti, de rosszat sejtek... Össze kell tartanunk...

Ingrid 2008.01.28. 21:59:51

Ma én is éppen ilyesmikről olvasgattam. Mit szabad mi nem sok és mi túl kevés és még sorolhatnám...
De megnyugtatlak, kedves Áron, Anyukád mindent csak és kizárólag szeretetből csinál! És bármi okosságot tanácsolnak neki, ő előbb mérlegel és csak a saját belátása szerint tesz, amiben bízni kell ;)

Pusszantás, alig várom, hogy láthassalak!

Lillus · http://www.kicsililla.freeblog.hu 2008.01.29. 06:46:47

Hááát Pajtikám ezek igen nagy igazságok! :) :) Tapasztalatból beszélek, mert az én őseim is megjátszották ugyanezeket a dolgokat. Már olyan is volt, hogy éjjel hiába hívtam őket, nem jöttek be hozzám. Így kénytelen voltam egyedül visszaaludni!! Ja, vagy mosogatás közben már nemcsak úgy ücsöröghetek az etetőszékemben kedvemre nézelődve, hanem kérem a földön a helyem! És hiába rángatom anya gatyaszárát, semmi reakció. Ilyenkor továbbállok és csinálok valami hasznos elfoglaltságot: pl. kupit a nappaliban! :) Úgyhogy hajrááá! :)

Csengebaba · http://csengebabaelete.blogspot.com/ 2008.01.29. 07:56:45

Hát! Ezt a csúfos jogsérelmet orvosolni kell! Méghogy este egyedül, és éjjel is. De aztán, hogy nappal nincs anyán csüngés. Ezt tegnap anya kipróbálta.Keresett valamit, így letett az ágyikómba. Apa kint dolgozott az udvaron. 25 perc után, mikor már anya a haját tépte apa jött be, hogy mi a helyzet. Ugyanis én nem adtam fel. Ugyanolyan, ha nem fokozottabb hangerővel bömböltem. Szóval azért még próbálkozz Áron.
Pusszantás az elnyomottnak
Csenge

masika · http://farkaslili.mindenkilapja.hu 2008.01.29. 11:22:43

Szia Áron! Javaslom fogjunk össze! Én ugyan még Anyától kapok enni, de ez a tegyük be a kiságyba és jól elvan magával, na meg a hagy sírjon a gyerek engem már a kezdetektől zavar! Jó neked, hogy Te 8 hónapig lóghattál a Mamidon, nekem ezt nem nagyon engedik meg!:-( Éjszaka csak gyors hami és már tesznek is vissza a kiságyba!
Te nincs valami szakszervezet ahol bepanaszolhatnánk a Mamikat?

Lili
süti beállítások módosítása