Hát, nem fogjátok elhinni, de... Nem, kezdem az elején. Szeretném itt leszögezni, hogy én egy drága, szeretetreméltó és szeretetre éhes gyermek vagyok, akinek súlyosan korlátozzák a jogait. Remélem ezt a bejegyzést elolvassa valami gyermekvédő néni vagy bácsi is, és sürgősen intézkedik, hogy minden legyen újra a régi. Tehát, a szomorú tények a következők. Anya szombaton kimenőt kapott. Két barátnőjével kapucsínózott. Ennek pedig tragikus következményei lettek rám nézve. Merthogy a két néni imigyen okosította Anyát: "Mi az, hogy nyolc hónapos a gyerek és még eteted este meg éjjel? Ha enni akar, tartsa magának az üveget! Este be a kiságyba, puszi, maci, cumisüveg és viszontlátásra! Éjjel úgyszintén!" És az elméleti oktatást gyakorlatba helyezés követte. Eljött az este, pancsi, pizsi, satöbbi és hopp, a kiságyban találtam magam! Pislogtam nagyokat, hogy nono, valamit kifelejtettünk aranyoskáim. Jött is a tej, de meg kell mondanom őszintén, hogy egyedül ittam, mint a ló, mert Apáék gyorsan kispuliztak a szobából. Éjjel az álnokság megismétlődött, semmi gyere bújjál Anyához drágaságom, itt van Apa ne sírukálj. És reggel a huncutok kisimultan ébredtek és nagyokat vigyorogtak, hogy jujdejófiúvoltálazéjjel. Hát, ha egyszer nem hagytak érvényesülni!
És ez még mind semmi. Más okosságot is tanult Anya a barátnéniktől. Hogy állítólag mi az, hogy ott kell mellettem ülni a szőnyegen, meg engem ölben tartva főzni, mert egyébként áriázok?? Tessék hagyni a gyereket, hadd vinnyogjon. Majd, ha látja, hogy nincs értelme abbahagyja és keres magának elfoglaltságot. És eképpen lőn.
Szóval, nem elég, hogy nem választhatom meg szabadon azt, hogy miképp szenderüljek álomba, de még ébrenlétemben sem tehetem azt, amit szeretnék, nevezetesen az Anyán való csüngést napi tíz órában.
Én már mindenbe beletörődtem... Ez a sorsom... Ma vasaltunk. Segítettem Anyának, hogy lássa milyen jó fiú vagyok. Én szortíroztam a vasalnivalót. Apa ingei kerültek a popóm alá, a nadrágokkal beborítottam a nappali padlóját. A frissen vasalt ágyneműből lett a morzsolókendő, amit szopogatni is lehet.
Anya értékelte az igyekezetemet. Miután másodszor is hiába vasalta ki a lepedőmet, megengedte, hogy csüngjek rajta egy kicsit.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.