Hát tegnap a nagy sietségben elfelejtettem dicsekedni! Apáék hétvégén vettek nekem egy szép tágas fa járókát. Így most már nem fogok lepotyogni az ágyról, ha egy pillanatra elfordulnak és a nappaliban szemmel tarthatom őket, miközben matatnak. Már próbálkozom a rácsok leszerelésével, egyelőre sikertelenül. Bármilyen tippet szívesen fogadok.
Egyelőre egész jól kijövünk, a járóka meg én, így Anya sem kell a nappaliban hámozza a krumplit az ebédhez.

Száz szónak is egy a vége, van egy klassz kis kuckóm.

Ahogy a nénik a tévében mondják: mert megérdemlem.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.