Mindenért a pelenkareklámok a felelősek. Azt sugallják ugyanis, hogy egy kisbaba eszik, alszik és mosolyog egész nap. Anya is így gondolta. Szép reményekkel várta hármasban eltöltendő közös kis életünket és míg a pocijában hordott, tervezgetett. Hogy majd ha megleszek, mennyi mindent fog ő tudni csinálni. Először is helyrepofozza reszketeg franciatudását és felturbózza hiányos angolját is. Aztán végigpróbálja a házi szépségpakolások arzenálját, amit összeszedegetett innen-onnan. És a lakás, hát az patika lesz, minden nap porszívózás, portörlés, wéce-konyha fertőtlenítés és a rejtett sarkok kipucolása egy régi fogkefével. Ezek voltak a tervek nagyjából. Na, de kérem, nyelvtanulás mellettem??? Az csakis akkor lehetséges, ha az adott nyelvet én tanulom! Arc-, kéz-, láb meg egyéb pakolások? Semmi kifogásom ellene. Csak arra ne számítson, hogy répa szeletekkel az arcán tud engem tenni venni. Vagy, ha mégis megoldja, tuti, hogy öt perc múlva nem lesz ideje lemosni, akkor meg úgy néz majd ki mint aki elaludt a szoláriumban (ki van próbálva!). A takarítás pedig..., na hagyjuk.
Valahogy úgy van vele Anya, mint János bácsi, amikor ment a hasa és az orvos nyugtatót írt fel neki. A problémáját ugyan nem oldotta meg, de már nem is zavarta.
Majd, ha megnőttem, mindent megvalósít. Addig is, nagyokat hancúrozunk és élvezzük az életet hármasban. És ez így van jól nekünk.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.