Furcsák ezek a felnőttek, sokszor elég gubancosan gondolkodnak. Egyfelől elvárják, hogy minél hamarabb megtanuljam a nevem és reagáljak arra, ha megszólítanak, másrészt annyi féleképp neveznek, hogy az már zavarbaejtő.

Közelgő keresztelőm alkalmából számba vettem a különféle megszólításokat, amivel családom illetni szokott engem. Kíváncsi vagyok melyik név mellett döntenek majd a keresztelőn.

Tehát:

Apa: barnamaci - ez mondjuk nem zavarna különösebben, ha nem szőke lenne a hajam és ha medve ősöktől származnék
paszujka - ez már sértő, tekintve, hogy azt sugallja, hogy sokat szellentek (ami igaz is, de ezeket a dolgokat diszkréten kell kezelni)

Anya: zabagép - bezzeg, amikor diétáztam hogy kétségbe volt esve!
kis mácsókám - na, ezzel egyet értek, mert én is észrevettem, hogy fogatlan mosolyom sikert arat a hölgyek körében

Nagyi: nudista fajzat - elismerem, nem bánnám, ha a pelenkacsere mondjuk úgy másfél óra alatt zajlana le
motyika - ez elég kedves, bár kissé gyerekes, na de ilyenek a felnőttek

Nagytata: runcájsz - vajon a sűrű fekete szakállam miatt hív így?

És tudjátok mi a legfurcsább az egészben? A családomat leszámítva mindenki ugyanazt a megszólítást használja, ha hozzám szól:

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.