Van az úgy, hogy a szülők álmodoznak egy dologról, amit aztán a gyereknek kell megvalósítani. Anya is álmodozott, mégpedig a fodrászról, de mivel objektív okok miatt nem tud elmenni (az objektív ok én vagyok, ugyanis nincs aki vigyázna rám, amíg Anya szépül), gondolta, hogy ha már neki nem lehet új frizurája, hát legyen nekem. Így történt, hogy egy kellemes kis összebújós pillanatban azon kaptam magam, hogy valami zúgó szerkezet reszket a fejemen. Teljesen megdöbbentem. Egy idő után persze felocsúdtam és ide-oda forgattam a fejemet tiltakozásom jeléül. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a fejem tetején és oldalt háromcentis haj tündökölt, a fejem hátsó részén meg az eredeti tíz centis hajam ékeskedett. De legalább a szülők feladták, ezt a csatát megnyertem. Elégedetten dőltem Apa vállára, hogy - mint aki jól végezte dolgát - szundítsak egy sort. A következő  sokk akkor ért, amikor be akartam vetni  a hajhuzogatós trükkömet (tudjátok, amikor a hajamba kapaszkodva ordítok, Anyáék pedig hámozzák ki az ujjaimat, miközben hevesen udvarolnak nekem) és nem volt amibe markoljak!! Azóta kinyomoztam, hogy Anya - az a kis sunyi - a hátam mögé lopakodott és miközben aludtam, a körömvágó ollóval megfosztott pompás tollaimtól (bocsánat, tincseimtől).
A végeredményt ti is láthatjátok.
Ha ezek után is megdícsér valaki, hogy milyen szép kislány vagyok, kupán vágom.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.