"Anya, hogy hívják ezt a focis bácsit?" "Ronaldinho." "Jomán dinó? Szegény..."

Tavalyi történet. Imádkozási bemutatót tart a "nagyonkatolikus" Nagyinak. Elmondja az összes imát amit ismer, elénekel néhány éneket. Nagyi láthatóan elégedett, én megkönnyebbülve dőlök hátra. "Hát, a szenteket ismered?"kérdi Nagyi. "Igen, ott van például Szent Habakuk..."

A NAP KÉRDÉSE: Miéjt nem illik beszélni a pujcijól? A HÉT KÉRDÉSE: Anya, szejinted apa egy igazi féjfi?

A POSTÁS: Anya, én vagyok a postás, hoztam neked levelet. Jaj, de jó! Vajon kitől kaphattam...? Hát tőlem! Most szedtem őket az ejdőből... A BŰVÉSZ: Most azt játsszuk, hogy én vagyok a vajázsló, és vajázsoltam a pólóm alá egy homokóját! Na, mi van a pólóm alatt? Hmmm,…

Épp meséli, hogy mi volt aznap az óvodában: "... és akkoj bejött az óvodába egy nagy sájkány volt neki öt feje, nem is öt, hanem tíz és fújta a gőzt a szájából de én előjántottam a kajdomat, amit építőkockákból készítettem és elkejgettem. Aztán jött egy ójiási…

Nézeteltérésünk támadt. Haragszik rám és láthatóan vérig akar sérteni. "Te!..." (gondolkodik, hogy mi a legborzasztóbb aminek nevezhet, végül rájön) "Te, kálcium!" (és szétterül arcán az elégedettség, hogy most aztán jól beszólt nekem...)

Áron önbizalomnövelő kérdései hétvégi kiruccanós program előkészületei közepette: "Megütötted a szemed vagy csak kifestetted?" "Menyasszonyi juhában jössz? Meg fog fázni az izéd" (nem sikerült tisztázni, hogy mit helyettesit az izé szó) "Szép ez a gumicsizma. Kölcsönadod?"…