A gyerek imád alkudozni. Már maga a folyamat, az érvelés is gyönyörűséggel tölti el, de a végén a megegyezés pillanata és az azzal járó "csapjunk egymás markába!" mozdulat legalább akkora elégtétel neki, mint az elnyert alku tárgya. A minap érdeklődve asszisztált, amikor a reklámújság kihordót győzködtem, hogy fölösleges hetente bedobnia a ládánkba a különféle ajánlatokat, mert nem áll szándékomban nyílászárót vásárolni, sem aranyat eladni, sem jutányos áron autóbusz-kirándulásra menni. Ő felsorakoztatta a saját érveit, miszerint megkapnom ezeket a szórólapokat, igenis az én érdekemet szolgálja. Én rögtön biztosítottam róla, hogy ezen érdekeimet nem kívánom érvényesíteni. Áron figyelt, tanult, majd megunta. "Anya! Csapj bele gyorsan a marhába és menjünk már a játszótérre!"

Több szórólap aztán nem jött.

A bejegyzés trackback címe:

https://aron.blog.hu/api/trackback/id/tr984681915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gneke 2012.07.29. 15:20:27

Mindenki jól járt.

cucka 2012.07.29. 21:23:41

Én imádom a fiadat továbbra is rendületlenül! :))))))))

Zsibrák 2012.08.05. 16:28:28

Azért hozzátenném, hogy a helyszínen tisztáztuk minden érintett fél számára, hogy kizárólag mások markába szoktam csapni. Na, nem mintha már látszatra is nem lennék eléggé szelíd...
süti beállítások módosítása