2012.06.19. 17:50
Pocsolyába léptem...
Állunk a jelzőlámpánál. Nagyon öreg néni szeme megakad Áronon.
"Jaj, de szép kisfiú vagy lelkecském", és reszkető kézzel végigsimít a gyerek homokkal dúsan meghintett hajkoronáján.
"Csókolom" mondja Áron és látszik rajta, hogy más nemigen jut eszébe.
"Milyen udvarias gyerek vagy! Jársz óvodába?"
"Persze! Már középső csoportos vagyok!" húzza ki magát az ötéves öntudat.
"Biztos sok szép verset meg éneket tanultok ott."
"Hááát... iiigen..." bizonytalanodik el az öntudat és érzi, hogy itt most szereplésre fogják felkérni.
"Melyiket szereted legjobban? Énekeld el."
"Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm, pocsolyába léptem sáros lett az új cipőm, hiába kef..."
Még két sor és jött az aranyos, drága, cuki busz. Útunkat gyalog, dúdolva folytattuk tovább. Tócsákat kerestünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Timocska_ 2012.06.21. 12:11:56
www.youtube.com/watch?v=-CinPyf08a4
cucka 2012.06.24. 22:27:48
Nálunk Minka a pálinkavonalon mozgó, ő előszeretettel üvölti világba a Kárpátia örökbecsűjét, miszerint: szilva, körte, cseresznye, éljen a haza, egészségünkre!