2009.02.03. 19:22
Teleltünk
Elárulom nektek Barátnőim és Pajtikáim, hogy az elmúlt héten azért nem lehettem veletek, mert jobbára a felhők között töltöttem a napokat, néha pedig a felhők fölé emelkedtem. És szokás szerint nem egyedül cselekedtem mindezt, hanem társaim voltak Heléna és Gellért cimbim személyében, akikkel minden vakáció élményszámba megy. Az ürügy melynek okán megejtettük fagyos kirándulásunkat két rendkívül energiadús sportember, névszerint GellértApu és EnyémApu szokásos évi síelőskifárasztása volt, akikről nagyon hamar kiderült, hogy eséllyel pályázhatnának a "Dolomitok ördögei" elnevezésű sport-címre, már ha lenne ilyen. A galerihez a fent említett személyeken kívül lelkes mazsorettkoszorú is tartozott, jelentősen megnövelve csapatunk esztétikai értékét, a hangskáláról már nem is beszélnék.
Azért mielőtt valaki azt vetné a szememre, hogy rózsaszínre festem az Alpokat elragadtatott beszámolómmal, mindenki sietek megnyugtatni: garázdálkodtam is, minden áldott nap! Persze nem akartam én. Mert hát tehetek én róla, hogy a plafonról lelógó karácsonyfa úgy a kezemhez ragadt már második nap délután, hogy inkább a plafontól vált meg és abból a néhány porcelán csengettyűből meg angyalkából lett sok-sok? Meg hát az én hibám, hogy olyan pocséknak találtam az olasz konyhát, hogy kerek egy héten át finnyás izlelőbimbóim szinte semmit nem engedtek át a cenzúrán tejen és kekszen kívül?
No, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mitől is volt olyan nagy élmény ez a pár nap Campitello di Fassan, erről még képeim is vannak:
...mert ilyen kék ott az ég...
... és ilyen közel voltunk a felhőkhöz...
... mert láthattuk, hogy a felhők fölött tényleg süt a nap....
... mert színvonalas volt a társaság...
... mert Heléna volt a partnerem, amikor az asztalon táncoltam...
... mert Gellérttel kipróbálhattunk és megárgyaltunk egy remek olasz autómodellt...
... mert hóban és humorban nem volt hiány...
... mert ez a hölgykoszorú leste kívánságainkat...
És volt még vagy ezer jó dolog, de a maiba ennyi fért bele.
ÁRON
13 komment
Címkék: utazás szabadidő kirándulás bababarátság
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
RKriszta 2009.02.03. 20:57:30
Ingrid 2009.02.03. 21:16:52
De kárpótolnak a képek... Jó visszanézni, kedvencem az asztalon táncolós :)
Marcipán&Frutti · http://forromarcipan.blogspot.com 2009.02.03. 23:11:48
RenátaAnya(Eszter) · http://renatababa.blogspot.com/ 2009.02.04. 07:22:19
thinuviel 2009.02.04. 08:36:59
Kryszti 2009.02.04. 09:26:07
Síelni én is imádok. Gondolom jövőre már Áron is sítalpat húz, hiszen 3-4 éves korban már érdemes elkezdeni tanulni síelni. Olyan bájos, mikor a sípályákon az apróságok kobakjukon a bukósisakkal száguldanak, mint valami kis hegyi manók. :)
BPanka 2009.02.05. 09:56:59
evon · http://kisvince.blogspot.com 2009.02.05. 11:47:28
Zsibrák 2009.02.05. 11:53:27
Ingridem, ti is hiányoztok, Áron sorba emleget mindenkit!
Panka, jövőre beszállhattok ti is a csapatba, ha kedvetek tartja!
Kryszti, jövőre Áron még csak 2 és fél éves lesz, lehet, hogy még nem fog sízni, de amúgy már lecsúszott többször az apukája ölében :)
Mindenki másnak: köszönjük, hogy velünk örültök :)
masika 2009.02.05. 12:21:00
És ismét meg kell jegyeznem, hogy nagyon jóképű vagy:-) Puszi!