2009.01.22. 07:35
Két lépés előre, kettő hátra
A betöltött 20. hónap margójára nem szeretném, nem is tudnám felsorolni mi mindent tud a gyerek. Inkább néhány érdekesebb tényt szeretnék megosztani veletek és lejegyezni, hogy ne merüljön feledésbe itthon:
előrelépés történt önállóság terén a következő módon: délutáni alvásidőben ciróka-maróka, satöbbi, aludni kell, anya is alszik, nézd már megyek is, ezzel kijövök. Áron reklamál. Nem hagyom magam meggyőzni. Elégedetten hátradőlök. Egyszercsak csend, na elaludt végre. Pár perc, el is felejem, hogy gyerekem van, bőszen olvasom a mail-jeimet, mikor felbukkan a nappaliban, kezei kisautókkal tele. Tehát, mostmár önállóan kiugrik a kiságyból (ehhez nagyjából vállmagasságba kell feltornázza magát, majd több mint egy métert leugrania és lehetőleg talpon maradnia, hogy ne üsse meg magát), lábujjhegyről kinyitja a szoba ajtaját és megkeres engem...
hátralépés történt szintén a nappali alvás terén: miután hosszú ideje, csak a szobahintában tudtuk őt jobb belátásra bírni, váltanunk kellett, mert ha utazunk, nem mindenütt adódik lehetőség álomba hintáztatni őnemálmosságát. Így aztán visszatértünk a ringatás-éneklés ősi módszerére. Próbálkoztam a melléfekvéssel, kiságymellett üldögéléssel, de előbbiben imádta, hogy felpattant rám és lovagolt, utóbbiról meg hallani sem akar.
előrelépés történt szobatisztaság ügyben, teljesen váratlanul. Mivel most már Áron számára csukott ajtó nem létezik, utánunk jön oda is ahol... hát mondjuk úgy, hogy a bilit tartjuk. És mivel abszolút natúr család vagyunk, megengedjük neki, hogy ott ücsörögjön, a bilin, miközben verbalizálja, hogy ki mit csinál épp. Ez az előzmény, az előrelépés pedig tegnapelőtt este történt, füdés előtt, amikor hagytam a bőrét tíz percig szellőzni. Kértem, hogy ne pisiljen a szőnyegre, de inkább csak formalitásból. Egyszer csak elcsörtet, kivágódik a fürdőajtó, gyerek vissza, nyomában a csempén kopogó bilivel. A gyerekszoba közepén aztán rávetette magát a bilire és megkönnyebbült, a szónak mindkét értelmében. Hát, volt nagy ihaj csuhaj! Kapott egy szíves matricát a kezére, ez a jutalom netovábbja egyelőre...
hátralépést tapasztalok a sétáltatás során, miután szeptember óta nem hajlandó gyerekkocsiban ülni és hosszú kilométereket gyalogolunk azóta, újabban ötméterenként ölbe kérezkedik. Úgyhogy megin elővettük a szekeret. Én a vastag csomagolásnak tulajdonítom a dolgot, meg lehet, hogy hidegben hamarabb fárad. Elég nehéz néha rábírni, hogy kimenjünk.
És, hogy mégse hátralépéssel zárjam ezt a mai bejegyzést, új szokást vett fel a fiam: ha ölbe veszem, arcomat a két kis tenyere közé szorítja és elhalmoz a legfinomabb cuppanósokkal a világon!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
thinuviel 2009.01.22. 09:30:05
Puszi a 20 hónapos buksidra!
Kismaruszja 2009.01.22. 09:57:15
Sok cuppanóst nektek:
Boti és anyuja
RKriszta 2009.01.22. 19:11:12
Ingrid 2009.01.22. 21:08:52
Zsibi, én úgy számolom, hogy az előrelépések többen vannak :) A cuppanósok nagyon sokat érnek ám!
CsöppkeCsillus 2009.01.23. 11:26:39
RenátaAnya(Eszter) · http://renatababa.blogspot.com/ 2009.01.23. 23:30:22
masika 2009.01.26. 14:56:06
Előreés hátra lépések mindíg vannak, nálunk is előfordul néha, hogy visszafelé fejlődünk!
BPanka 2009.01.29. 20:41:48
(Ööö, ezt természetesen Borika írta, mégis hogy nézne már ki, hogy ilyen vén tyúk, mint én, ilyet írjon egy ilyen fess fiatalembernek. ;-) )
Kismaruszja 2009.02.02. 20:07:36
aggódó pajtikád:Boti