Az esős áprilisi időjárás szobafogságra ítélt minket az elmúlt hét javarészében. Nagyon ragaszkodott hozzá Anya szerettünk volna már egyet sétálni vasárnap délután a Dóm téren, ahol igazán kedvünkre való a ... kappucsinó, khm...
Így történt, hogy sportos díszbe vágtuk magunkat, autóba pattantunk és elindultunk. A szemerkélő esővel nem törődtünk, bíztunk a teraszon felállított hatalmas napernyők védelmében. Megérkezünk, ég egyre borúsabb. Többen elhagyni készülnek a fent nevezett helyiséget. Mi bezzeg nem ijedünk meg egy kis összemaszatolódástól, tüntetően helyet keresünk magunknak (középen persze, a legvédettebb helyen), leülünk. A felhők gyűlnek, szemetelés egyre erősebb. Gondolkodunk: rendeljünk vagy menjünk? Hirtelen a semmiből elénkpattan a pincérlány, nincs mit tenni kérjük a nedűt. Közben egyre sötétebb lesz, a szél is erősödik, már bánjuk, hogy rendeltünk. Elered az eső, de olyan vehemenciával, hogy pillanatok alatt folyik a víz a téren, a pultos srác egy irdatlan nagy késsel szurkálja a fejünk felett a napernyőket, nehogy beszakadjanak a hirtelen zúduló víztömegtől. Ennek következében védett kis teraszunkat elönti a víz, a vendégek fele a levegőben tartja a lábát, a szemérmesebbje pedig áztatja. Mostmár nincs menekvés, ottragadunk amíg a felhőszakadás véget ér. A vendégek nagy része már a feje fölé tartja a székekről lekapkodott párnákat, engem Anya próbál körülölelni minden lehetséges végtagjával, közben bánja, hogy miért is nem született polipnak. Az egész helyzetet Apa élvezte egyedül. Lelkesen kattintgatott a fényképezőmasinájával és közben kis nyikkanásokkal adott hangot elragadtatásának. Hogy micsoda idő! Meg micsoda eső! Meg, hogy látjuk, hogy folyik a víz itt meg ott? Meg, hogy ő legszívesebben ittmaradna reggelig, ebben a nagy ítéletidőben! Na, mi nem osztottuk egyáltalán a lelkesedését és amikor hűlni kezdett a kezem, akkor dacolva a természeti erőkkel, odacsörtettünk az autóhoz. Mit csörtettünk, gázoltunk a szinte bokát verdeső vízben.
A kávé ottmaradt.
Amikor a tömbház elé értünk, kisütött a nap.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.