Lehet, hogy páran még emlékeztek Anya nagyratörő és minden szerénységet nélkülöző tervére, mely szerint én órarend szerint fogok működni. Nos, azt nem lehet állítani, hogy egyáltalán nincs napirendem. Sőt, van nekem abból több is. Merthogy minden nap más program szerint zajlik. Itt van mindjárt a reggel, amikoris eldől, hogy milyen lábbal keltem fel. Ha jobb lábbal, akkor nincs minden veszve, de ha ballal! Akkor bizony a következő hat órában lehetetlen elaltatni engem, bár a fáradtságtól esek össze. Ilyen körülmények között természetesen táplálkozásról szó sem lehet, így aztán ugrik a reggeli, a tízórai és az ebéd is.
Aztán valamikor koradélután beájulok és Anyának jut az az irigylésre méltó megtiszteltetés, hogy formás hátsómat tologathatja olyan  másfél órán keresztül a harsányzöld, csicsrgő lombsátor árnyékában. Ezután rendszerint focizunk vagy molesztálom a járókelőket.
Namármost, ez nem mindig zajlik így. Miután két héten keresztül, minden áldott nap csak egyszer aludtam, Anya beletörődött, hogy kész, áttértem a napi egyszeri alvásra. Aztán visszatértem a délelőtti alváshoz is.
Szóval, azt akarom mondani ezzel, hogy halljuk, hogy milyen fontos a napirend, mert az jó a babának, a mamának, de hogy mi a jó benne, azt már meg nem mondanám. Pedig mint említettem, minden nap mást próbálok ki.
Hátha holnap a babaklubban megokosodunk.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.