Igazán nem értem miért ez a nagy felhajtás az újév körül... Anya egy hétig csak mondogatta: 'Mához egy hétre már 2008-at írunk! Már csak két nap és itt az újév! Most szépen lefekszel gyöngyöm és találkozunk jövőre!' És ez a várva várt jövő év már harmadik napja tart, de én semmi változást nem észleltem még az égadta világon. Ugyanott lakunk, ugyanazt a menüsort kapom, ugyanúgy muszáj nappal is aludnom, mint eddig. Egy valami változott, Apa egész héten itthon van, nem utazik sehová, és az irodájába sem megy be egészen a következő hétfőig. Így aztán a lükeségek mennyisége megduplázódott, mert Anyának segítsége is van. Persze sokat foglalkozom velük. Apa kedvenc játéka például a következő mostanában:




Azt játszuk, hogy Apa Kőműves Kelemen. Magas tornyot épít, aztán amikor elkészült, mond valami olyasmit, hogy 'Áron, idesüss!', ekkor én lerombolom a művet. Ennek ő módfelett örül (?!). És kezdődik az egész újból.


















Anya nagy kedvence az 'Ahány levegővétel, annyi puszi' nevű fárasztó és unalmas játék. Ugyanis amióta felfedezte, hogy megrendelésre is tudok puszit adni, folyton követelőzik. Én meg adok neki, csak hallgasson...

















Hát, ehhez a képhez már nem is fűzök kommentárt, csak annyit, hogy a játék címe: "Kapjuk fel Áront, mint egy sporttáskát!"













Szóval nagyon sokat nem várok ettől az új évtől. Ja, de mégis, annyit, hogy legalább NEKEM nőjön be a fejem lágya.
Mennem kell, a szülők már megint kiagyaltak valami játékot. A világért ki nem hagynám!

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.