Hát ezt is elértük, kérem. Szobafogságra ítéltettem. És diétáznom kell. És mindenféle löttyöket innom. Mindezt azzal érdemeltem ki, hogy felcsíptem egy kislányt a parkban: Bac Iluskát. Most épp 39,9 fokos lázban égek neki köszönhetően. Ez a betegség mindenemet tompítja, úgy mozgok mint egy lassított film és tekintetem kissé homályos. Ekkora láznál már fáj az ember fiának a feje és az izmai is. De férfiasan tűröm, nem sírok, csak néha panaszosan egyet-egyet nyekkenek. Apa és Anya felváltva cipelik a popómat.
Ja, és egy érdekesség: a gyogyók nem vitték le a lázamat, így aztán Anyáék reszelt krumpliba csomagolták a lábaimat (nem kell megsütni!)  Na, az hatott.
Nagy bánatom, hogy nem tarthatok létszámellenőrzést a kedvenc vadgesztenyefa-soromon. És pont ma szikrázó napsütés volt, príma sétáló idő. Hát, ez már csak ilyen.

Nem is szaporítom tovább a szót. Megyek szaunázni.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.