Igazán nem lehet azt mondani rám, hogy Hófehérke lennék. Engem egy almára biztos el nem csábít senki. Pedig Anya próbálkozott többféle konyhai technikával: kipréselve, lereszelve, megpárolva, stb. Nem csúszik, hiába. Talán egy kis almabor ízlene, de azt meg nem kapok. Mindenesetre be kell valljam, hogy én sem vagyok kőből és megfelelő eszközökkel igenis meggyőzhető vagyok. Ma például hagytam magam rábeszélni a sültalmára és mondhatom, nem bántam meg. Zamatos volt, édes és krémes. Egy teljes almát bevágtam, ami abszolút rekord. Anya nem is volt felkészülve ilyen mértékű fogyasztásra részemről, ezért nem készített tartalék sültalmát. Így aztán támadt némi elégedetlenség részemről, de gyorsan kiengeszteltek egy kis üveges gyümölccsel.
És az ígérettel, hogy holnap is sültalma lesz a tízórai.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.