Nagyon klassz barátot találtam a hétvégén. Brunónak hívják. Adél keresztmaminál futottunk össze, ugyanis ő ott lakik. És én meglátogattam. Eleinte csak néztük egymást, aztán ő megszagolt engem, én is őt. Aztán ő közeledett felém, én pedig nyújtottam a mancsom, hogy adjak egy pacsit neki, de látszott rajta, hogy ő már puszit is szeretne adni nekem. Ezt keresztmami és Anya már egy kicsit soknak tartotta, úgyhogy nem lett semmi az összeborulásból.
Azért pár képet készítettünk, igaz, egy olyan se lett amelyiken mindketten a kamerába nézünk. Ezen épp a lábamat szagolja Brunó, ami nem szép dolog, de a másik képen én épp a fülét készülök meghúzni, ami még ennél is csúnyább, úgyhogy azt inkább meg sem mutatom senkinek.
Brunó tudja mi az illem, én voltam a vendég és hagyta, hadd legyek én a középpont.
Azért én is tisztességesen viselkedtem és nem bosszantottam őt, elvégre 23 kilóval nehezebb mint én és ezt a teljesítményt tisztelni kell.

Ki tudja, ha nagyobb leszek, tán még azt is megengedi, hogy a hátára üljek? Sosem lehet tudni...

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.