Nem tudom meséltem-e, hogy Anya fáradt? Hát, igen. Érdekes, én sokkal jobban bírom a strapát, mint ő. Ugyebár reggel felkelünk (én kell felkukorékoljam a társaságot mert, ha nem volnék, ki tudja, tán 7-ig is elaludnának!), némi játék, reggeli, satöbbi. Aztán elszundizok, Anya meg azt csinál amit csak éppen akar ilyenkor. Felébredek, ismét játék, evés, némi séta. Aztán megint alvás. És ez még egyszer megismétlődik. És ezzel már el is telt a nap. Szóval, sokszor csak nézem, hogy majd leragad a szeme, miközben én épp valami izgalmas és bonyolult történetet ecsetelek neki! Na, de mitől? kérdem én. Mert jó, hogy főzés, takarítás, mosás, satöbbii, de hát egész napi játék után egy kis házimunka csak nem árt az embernek. Sokszor mondják nekem Apával, hogy "Áron, nem tudnál most olyan két órát aludni? olyan jó lenne!". Nem! Bezzeg én tudom tartani magam! Sokszor már ordítok a fáradtságtól, de nem adom meg magam, akár órákig. Tessék csak utánam csinálni, kedves Szülők, persze az ordítós részt kihagyva. Hogy sok a dolga? És nekem? Könnyű annak aki meg tudja fogni a dolgokat, hasra tud fordulni, aztán vissza, egyedül tud helyet változtatni. Az ilyen nekem ne panaszkodjon. Nekem ezer dolgom van, ezt mind meg kell  tanulnom. Úgyhogy pihenni nincs időm.
Anya úgy gondolta, hogy egy kis segítség nem árt. El is jött hozzánk egy Dada-jelölt tegnap. Anya kiokosított, hogy most szépen alukáljak, ha esetleg felébrednék és a néni még itt lesz, csak mosolyogjak szüntelenül, és eszembe ne jusson kaja vagy egyéb dolgok után nyávogni. Szót fogadtam. Úgyhogy a Dada keddtől jön.
Meglátjuk mi sül ki ebből.

ÁRON

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.